Csontos János: Gyurcsány és a Gonosz

Csontos János: De figyeljük az átmeneti miniszterelnök reagálását: „Hogyha a kérdést már mindenképpen a szóban forgó napilappal kapcsolatban teszi föl, azt tudom mondani, hogy ez a legkevésbé durva megjegyzés, amit naponta el szoktam olvasni ebben a lapban.” Gyurcsány sem mondja ki a Gonosz nevét, bár őt nem kötik a reklámelőírások. Szóban forog, és kész. Ugyanakkor némi büszkeségre adhat okot, hogy tengernyi gondja közepette a miniszterelnök is olvassa nevenincs lapunkat. Sőt naponta olvassa. Lehet, hogy csak azokat a cikkeket, amelyekben őróla van szó, de akkor is: nem hiába dolgozunk, nem a levegőbe írunk. Még jobb munkára, még építőbb kritikára serkent bennünket a tudat, hogy hozzájárulhatunk az ország sikeresebb kormányzásához, a miniszterelnök jellemfejlődéséhez. „Hogyha az a napilap, amelyre utal Aczél Endre, nap mint nap azt mondja, hogy a miniszterelnök egy illegitim gazember; azt mondja, hogy egy magyartalan fajzat; sőt külön cikket publikál arról, hogy értelmi és mentális állapota minden bizonnyal gyógykezelésre szorul; sőt minden valószínűség szerint a magyarság ellen van. Ezt a napilapot pedig a jobboldal napi olvasmánnyá teszi, sőt a jobboldal vezetői javasolják, hogy olvassák” – mondja később. Nevünk még mindig nincs (Aczél reklámozásáért nem jár bünti?), viszont sok érdekeset megtudunk a kormányfői recepcióról. Beütöttem az internetes keresőbe, hogy leírtuk-e azelőtt az „illegitim gazember” és a „magyartalan fajzat” szókapcsolatokat, de nem adott a rendszer találatot. Ez tehát inkább a kormányfő önképének része lehet.

(Magyar Nemzet, 2006. március 24.)