Nemzetközi példaként Lomnici a Nemzetközi Büntetőbíróságot létrehozó Római Statútumot említette, amely életfogytig tartó szabadságvesztés esetén 25 év után ír elő felülvizsgálatot.
Az új szabályozás kialakításakor ugyanakkor nemcsak az elítéltek jogait, hanem közbiztonsági és áldozatvédelmi szempontokat is mérlegelni kell. Ifj. Lomnici szerint az AB által megköveteltnél szélesebb felülvizsgálati rendszer önmagában nem lenne jogellenes, ám kockázatokat vethetne fel, ha nem érvényesülne kellő súllyal a társadalom védelméhez fűződő érdek. A szabadlábra helyezés ezért nem alapulhat pusztán az idő múlásán vagy a reszocializáció formális megállapításán.
Külön kérdés, hogyan érinti majd a változás azokat, akik már jogerősen TÉSZ-büntetésüket töltik. Az AB szerint az ő büntetésüket is megfelelő garanciák mellett felül kell vizsgálni, ez azonban nem változtatja meg automatikusan a jogerős ítéletet. Ifj. Lomnici szerint az AB követelményein túlmenne például az automatikus büntetés-átalakítás vagy a szabadulás mellett szóló törvényi vélelem bevezetése.
Az alkotmányjogász arra is kitért, hogy nincs egységes európai modell arra, milyen szervnek és hány év után kell felülvizsgálnia az életfogytig tartó szabadságvesztést. A strasbourgi gyakorlatból ugyanakkor az következik, hogy a büntetésnek ténylegesen felülvizsgálhatónak kell lennie. Lomnici felidézte: Magyarországot az Emberi Jogok Európai Bírósága korábban több ügyben is elmarasztalta a TÉSZ felülvizsgálatának szabályozása miatt.
Végül arra is rákérdeztünk, mi történne, ha az Országgyűlés a megszabott határidőig nem alkotná meg az új szabályokat. Ifj. Lomnici szerint ez sem a TÉSZ jogalapját, sem a jogerős ítéletek végrehajthatóságát nem érintené, megfelelő felülvizsgálati mechanizmus nélkül azonban aggályos normahiány keletkezne. Ez szerinte újabb alkotmányjogi panaszokhoz és strasbourgi eljárásokhoz vezethetne.
