Társadalmi egyeztetésen van a sportvezetők eltiltásáról szóló tervezet, ezek a nemzetközi példák adhatnak reményt Kubatov Gáboréknak

A nemzetközi normákkal és joggyakorlattal is ütközhet a nyilvánosságra hozott törvénytervezet, amellyel a kormány a politikusok és más állami vezetők széles körét tiltaná el a sportszervezetek vezetésétől. Ráadásul az összeférhetetlenség nem érne véget a politikai vagy állami megbízatás megszűnésével: a tilalom további négy évig fennmaradna. A kabinet az állami sporttámogatások átláthatóságával és az integritás erősítésével indokolja a szigorítást. A tervezet ugyanakkor az egyesülési szabadságtól a már megszerzett mandátumok védelmén át a sport autonómiájáig több olyan területet érint, ahol a szabályozás később jogviták tárgya lehet, az érintettek az Alkotmánybíróságoz fordulhatnak, sőt akár a strasbourgi bíróságig is elmehetnek. Összeállításunkban számos konkrét nemzetközi példával világítjuk meg a törvényjavaslat vitatható pontjait.

A Fradi-sas a Groupama Arénánál. A Fradivárosból nem lesz semmi Fotó: Székelyhidi Balázs

Kubatov Gábor is célkeresztben, bár már nem országgyűlési képviselő, Magyar Péter mégis eltiltaná. Fotó: Micheller Szilvia / Mede

A Fidesz szerint ezzel a törvénytervezettel a Tisza a sportklubokat is a politikai bosszúállás terepévé teszi, hiszen volt kormánytagot, vagy parlamenti képviselőket tiltanak el az egyesületek vezetésétől.

Jogi vita esetén várhatóan az lehet az egyik központi kérdés, hogy az integritás és az állami támogatások tisztaságának védelme indokolja-e a korlátozás ilyen hosszú fennmaradását, illetve a törvény kellően differenciál-e az egyes pozíciók és konkrét kockázatok között.

Strasbourgban is téma volt az egyesülési szabadság

A tervezet egyik legérdekesebb nemzetközi jogi kérdését az Emberi Jogok Európai Egyezményének 11. cikke jelentheti. Ez védi az egyesülési szabadságot. Egy sportegyesület pedig attól, hogy sporttevékenységet folytat, még egyesület, amelynek belső autonómiája és vezetőinek megválasztása is összefügg az egyesülési szabadsággal.

A kérdés ezért nem merül ki abban, hogy az állam megtilthatja-e egy politikusnak valamely tisztség betöltését. A szabályozás másik oldalán maga az egyesület áll: a jogszabály adott esetben arra kényszerítheti a szervezetet, hogy ne választhasson meg egy meghatározott személyt vezetőnek, illetve egy már megválasztott vezető esetében szüntesse meg az összeférhetetlenséget.

Az Európa Tanács jelenlegi Európai Sportchartája kifejezetten abból indul ki, hogy a sportszervezeteket megilleti az Emberi Jogok Európai Egyezményében rögzített 

egyesülési szabadság, autonóm döntéshozatali folyamatokkal kell rendelkezniük, és vezetőiket demokratikusan kell kiválasztaniuk a jó kormányzás elveinek megfelelően.

A dokumentum ugyanakkor azt is elismeri, hogy a sportszervezeteknek a nemzeti jog keretei között kell működniük. Tehát igaz, hogy a sport autonómiája nem jelent mentességet az általános törvények alól, de az állami beavatkozás mértéke és arányossága vizsgálható.

A nagy nemzetközi szakszövetségek is védik a sport autonómiáját 

A FIFA, az UEFA és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szabályai nagy jelentőséget tulajdonítanak a sportszervezetek autonómiájának. A nemzetközi sportszövetségek különösen érzékenyek arra, amikor egy kormány közvetlenül beavatkozik egy nemzeti sportszövetség működésébe vagy vezetésébe. Ennek volt már látványos következménye Görögországban is. 

A FIFA 2006 júliusában felfüggesztette a Görög Labdarúgó-szövetséget, 

mert megítélése szerint a görög szabályozás nem biztosította megfelelően a futballszövetség függetlenségét a politikai beavatkozástól. A felfüggesztést rövid időn belül feloldották, miután módosították a vitatott szabályozást.

A négyéves tilalom lehet az egyik érzékeny pont

A strasbourgi gyakorlatból több olyan ügy is ismert, amely nem azonos a magyar tervezettel, de támpontot adhat egy későbbi jogvitához. A Sidabras és Džiautas kontra Litvánia ügyben korábbi KGB-tisztek magánszektorbeli foglalkoztatását is jelentősen korlátozták. Az Emberi Jogok Európai Bírósága végül az Egyezmény 14. cikkével összefüggésben állapította meg a 8. cikk sérelmét. A bíróság többek között azt kifogásolta, hogy a korlátozás túl széles volt, és nem volt kellően világos kapcsolat az érintettek korábbi tevékenysége, valamint azon magánszektorbeli állások között, amelyektől eltiltották őket.

A párhuzam nem közvetlen. A magyar sportvezetői összeférhetetlenség célja és személyi köre más, mint a litván ügyé. Az ítéletből azonban következik egy általánosabb szempont: a magánszférában folytatható szakmai tevékenység széles körű, státuszalapú korlátozásánál Strasbourg vizsgálhatja, hogy megfelelően körülhatárolták-e a tilalmat, és arányban áll-e az elérni kívánt céllal. Ez különösen érdekes lehet olyan sportvezető esetében, akinek a tisztsége nem pusztán társadalmi megbízatás, hanem fizetett ügyvezetői vagy más szakmai pozíció. Ez vonatkozik például 

Kubatov Gáborra, a Fradi elnökére.

Hasonló szempont jelent meg a Polyakh és társai kontra Ukrajna ügyben. Az ukrán lusztrációs szabályozás alapján tisztviselőket távolítottak el és tiltottak el hosszú időre a közszolgálattól. Strasbourg az Egyezmény 8. cikke alapján vizsgálta a szabályozást, és jelentőséget tulajdonított annak, hogy az intézkedések súlyosan érintették a szakmai pályájukat, miközben a szabályozás nagyrészt a korábban betöltött pozícióhoz kapcsolta a következményeket.

Ez sem jelenti azt, hogy a magyar szabályozás szükségképpen egyezménysértő lenne. Arra azonban rámutat, hogy a négy évig fennálló, automatikus és személyes mérlegelést nélkülöző korlátozás arányossága jogvita tárgyává válhat.

Kényes kérdés a már megválasztott képviselők helyzete

Egy másik strasbourgi ítélet még közvetlenebb kérdést vet fel. A Lykourezos kontra Görögország ügyben egy már megválasztott parlamenti képviselőre mandátuma közben alkalmaztak olyan új összeférhetetlenségi szabályt, amelynek következtében elvesztette képviselői helyét. Az Emberi Jogok Európai Bírósága az Első kiegészítő jegyzőkönyv 3. cikkének sérelmét állapította meg. A bíróság különösen jelentősnek tekintette, hogy az abszolút összeférhetetlenséget a folyamatban lévő parlamenti ciklusra azonnal alkalmazták, miközben az érintett megválasztásakor ez a szabály még nem állt fenn. 

A magyar tervezetnél ezért különösen fontos lehet, pontosan hogyan rendezik a már hivatalban lévő országgyűlési és európai parlamenti képviselők helyzetét.

Ha az összeférhetetlenséget egy már megszerzett választott mandátum alatt vezetik be, és annak következménye végső soron a képviselői mandátumot is érintheti, a Lykourezos-ügyből ismert érvelés relevánssá válhat. Ez azonban nagyban függ a végleges törvényszövegtől, az átmeneti rendelkezésektől és attól, hogy az érintettnek melyik tisztségről kell lemondania.

A jogorvoslat hiánya

További problémát jelenthet, hogy a státuszalapú összeférhetetlenség esetében nem látszik olyan egyedi mérlegelési vagy külön jogorvoslati mechanizmus, amelyben azt lehetne vizsgálni, hogy az adott személy konkrét helyzete valóban hordozza-e azt az integritási kockázatot, amelyet a jogalkotó meg akar előzni. A strasbourgi esetjogban a hatékony bírósági felülvizsgálat visszatérő szempont. A Sidabras-ügyben az EJEB arra is rámutatott, hogy az ilyen korlátozások esetében a bírósághoz fordulás lehetősége fontos garancia, bár önmagában még az sem tesz arányossá egy egyébként túl széles szabályozást.

Az ENSZ-egyezmény is képbe kerülhet

Hasonló kérdéseket vethet fel az ENSZ Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya is. Annak 22. cikke az egyesülési szabadságot, 25. cikke a közügyekben való részvételhez kapcsolódó jogokat, 26. cikke pedig a törvény előtti egyenlőséget és a diszkrimináció tilalmát védi.

Az uniós jog szerepe kevésbé egyértelmű. Az Európai Unió Alapjogi Chartája főszabály szerint akkor köti a tagállamokat, amikor uniós jogot hajtanak végre. Egy tisztán nemzeti sportvezetői összeférhetetlenségi szabály esetében ezért először azt kellene igazolni, hogy az ügy az uniós jog alkalmazási körébe tartozik. A már folyamatban lévő mandátumokra történő alkalmazás módja azonban itt is külön vizsgálatot igényelhet.

Az Alkotmánybíróságon is kiköthet a törvény

Ha a parlament elfogadja a tervezetet, a szabályozás hazai alkotmányossági vizsgálata is felmerülhet. Ennek egyik központi kérdése várhatóan az lehet, hogy az integritás védelméhez képest arányos-e a személyi kör nagysága, a négyéves utólagos összeférhetetlenség, valamint az, hogy a szabály a már fennálló tisztségeket miként érinti. 

Különösen érzékeny lehet, ha a törvény nem tesz különbséget olyan személy között, akinek sportvezetői tevékenységével kapcsolatban valaha konkrét összeférhetetlenségi vagy támogatásfelhasználási probléma merült fel, és olyan között, akinél kizárólag a politikai vagy állami tisztség ténye alapozza meg a tilalmat. Az érintettek megfelelő feltételek fennállása esetén alkotmányjogi panasszal is élhetnek. A jogvita pedig végső soron Strasbourgig is eljuthat.