Süddeutsche Zeitung (sueddeutsche.de)
A baloldali napilapban H.-W. Bein, W. Kramer, M. Bauchmüller a Gazprom nyomást gyakorol az Eon-ra című, Segélykérés Schrödertől alcímű írásában elemzi az orosz állami olaj és gázcég közép- és nyugat-európai terjeszkedési terveit.
A lap információi szerint az oroszok már keveslik az Eon korábbi ajánlatát, melyet a Gazprom kelet-európai gázelosztó társaságaiért tett. Az Eon tavaly ígéretet kapott a Gazpromtól arra, hogy megveheti az orosz cég 24,5 százalékos részesedését a szibériai Juzsno-Ruszkoje gázmezőben. Az autonóm Jamalo-Nyenyeck körzetben létező gázmező legalább 700 milliárd köbméteres tartalékokkal rendelkezik. Ebből a mezőből az egész német gázfogyasztás tíz esztendőn keresztül kielégíthető.
Ennek ellentételezéseként abban is megállapodtak, hogy a Gazprom részesedhet az Eon gázelosztó leányvállalataiból. A megegyezést ugyan nem részletezték, de a Gazprom szerette volna azt úgy értelmezni, hogy beszállhat az Eon leányvállalatába a Ruhrgasba, a legjelentősebb nyugat-európai gázellátó cégbe. Ezt azonban Wulf Bernotat, az Eon elnökségi tagja meg kívánja akadályozni.
Az említett gázmező a szakértők becslése szerint egymilliárd eurót ér, amiért az Eon az oroszoknak a vezető magyar olajipari cégben, a MOL-ban, valamint egy földalatti gáztárolóban meglévő érdekeltségét ajánlotta. Amint azonban az ajánlat kiszivárgott, nyugtalanságot és felháborodást váltott ki a budapesti kormányban éppen úgy, mint a MOL-nál. Ők ugyanis attól tartanak, hogy miként a szovjet időkben, ismét az orosz gáz monopolista befolyása alá kerülnek. A Gazprom már egy ideje igyekszik megszerezni a magyarországi gázellátást, de a privatizáció során az Eon vásárolhatta meg a gázüzletágat.
Szergej Balasov, aki a Gazpromnál a nemzetközi kapcsolatok felelőse, „késlekedésről” beszél és elismeri, hogy az Eonnal folytatott tárgyalások megakadtak: „Létezik egy Eon-Ruhrgas ajánlat, melyet vizsgálunk.”
A döntésnek még ebben az évben meg kell történnie. Balasov azonban érzékelteti, hogy az Eon korábbi ajánlatát az orosz konszern elégtelennek tartja.
Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali hírmagazin „A neokonzervatívok hamis következtetéseket vontak le” címmel készített interjút Francis Fukuyamaval az iraki háborúról, és az ennek következtében Európában megerősödött anti-amerikanizmusról.
A beszélgetés apropóját Fukuyama „Amerika csődje? –Szuperhatalom válaszúton” című könyve szolgáltatja, ahol a szerző gyakorlatilag sutba dobja mindazokat a neokonzervatív nézeteket, melyeket korábban tudományos pályáján hangoztatott.
Fukuyama szerint ennek az oka egy szóban összefoglalható: Irak. Már négy évvel ezelőtt eltávolodott a neokonzervatív nézetektől, mert a háborút nem tartotta jó ötletnek. Nem voltam abban biztos, hogy az Egyesült Államok képes lenne megvalósítani az iraki demokratizációt – nyilatkozta a szerző. Amennyiben a XX. századi amerikai bevonulások történetére visszapillantunk, mindenekelőtt a karibi térségben és Latin-Amerikában, képtelenek voltunk a mi demokrácia-felfogásunkat megvalósítani.
Az már az iraki háború előtt világos volt, amennyiben az Egyesült Államok komolyan gondolja a demokratikus fordulatot, akkor Washingtonnak legalább öt-tíz esztendőre kötelezettséget kell vállalnia. Erre azonban a Bush-kormány nem készítette fel a lakosságot. Ehelyett világos volt, hogy Bush környezete Irakot a lehető legolcsóbban kívánja elintézni. Azt hitték, hogy kevesebb, mint egy esztendő alatt letudhatják az iraki be- és kivonulást.
A neokonzervatívok közül sokan hamis következtetéseket vontak le a hidegháború végéből és a kommunizmus összeomlásából. Úgy vélték, minden totalitárius rezsim belülről üres, és elegendő kívülről egy kisebb lökés, hogy szétessen. A berlini fal leomlása előtt még sokan hitték, hogy a kommunizmus hosszabb ideig fennmarad. A rezsimek azonban 1989-ben hét-nyolc hónap alatt összeomlottak. Ez a tapasztalat oly mértékben átalakította a diktatúrák természetéről kialakított képet, hogy a neokonzervatívok hamis párhuzamot vontak Kelet-Európa és Közel-Kelet között.
Irak mára a terror melegágyává vált. Pozitív hatásokról alig lehet beszámolni. Az erőszak és az instabilitás hosszú távon is az ország egyik jellemzője marad. Egy modelldemokrácia aligha jön majd létre Irakban, miként aligha lehet reménykedni a közel-keleti demokratizálódási hullámban – véli Fukuyama, aki szerint az iraki háború rendkívüli károkat okozott szinte minden területen. Legalább egy generációba kerül, hogy Amerika korábbi modell-szerepét újra elismerjék, és megkapja azt a tiszteletet, melyet korábban a világban élvezett. Ha most Amerika a demokráciáról beszél, akkor az emberek csak Abu Graibra és Guantánamóra gondolnak.
Ez viszont számos európaiban már szinte mértéktelen Amerika
-ellenességet váltott ki. Ellentétben a többi amerikaival, folytatja Fukuyama, számos kérdésben osztom az európaiak bíráló álláspontját. Létezik azonban az a túlzás, mely álláspontom szerint már irracionális, mely Amerikát tekinti a Földön létező összes igazságtalanság forrásának. Az amerikaiak számos jó dologról is tehetnek, példaként a Balkán kínálkozik a kilencvenes években. Az európaiaknak óvatosnak kell lenniük, ugyan jól hangzik lazán az anti-amerikanizmussal dobálózni, de oktalan és igazságtalan dolog. Hosszú távon ez oda vezethet, hogy az amerikaiak azt mondják: „A pokolba Európával” – fogalmaz Fukuyama.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilap bécsi tudósítója Reinhard Olt Magyar politikusok durván visszautasítják Kaczynskit című rövid írásában foglalkozik azzal a diplomáciai botránnyal, mely a lengyel köztársasági elnök budapesti útján történt.
A magyarországi média információi szerint Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és a parlament elnöke Szili Katalin megtagadta a lengyel vendég fogadását – írja a lap.
A Frankfurter Allgemeine Zeitung a tartományi választások várható hatását elemzi a szövetségi kormány politikájára. Az alapvető egyetértést és a kormányképességet már bizonyította a németországi nagykoalíció, most azokat a terveket kell megvalósítania, amivel a maradék három és fél évben meg kívánja koronázni kormányzati tevékenységét.
Angela Merkel annyira kézben tartja a CDU/CSU-t, hogy pártján belül senki sem játszhat a kormány sikertelenségére. Az esetleges rivális-miniszterelnökök Koch és Wulff most lojalitásban felülmúlhatatlanok, s Edmund Stoibert olyannyira leköti bajorországi politikai újjászületésének megszervezése, hogy számára a kancellár-asszony e munkában hasznos segítségnek tűnik – így a cikk szerzője.
Az SPD is sikerről álmodik, bár azt sokkal nehezebb kiindulási helyzetből kellene elérnie. Matthias Platzeck pártelnök újra és újra tudatosítja a megfigyelőkben, miért okozott válságot az SPD-n belüli őrség- és generáció váltás: a brandenburgi miniszterelnök egyelőre nem találja helyét a nagykoalícióban. Nem partnere és nem ellenfele a kancellár-asszonynak, s országos szinten sem a legfontosabb SPD politikus. Platzeck úgy hat, mintha elődje, Franz Müntefering segédje lenne.
Az előrelátható, a koalíció által megoldandó problémák mellé még számos terven felüli feladat is érkezett. E kategóriába tartozik a Szövetségi Hírszerző Szolgálat (BND) iraki titkosszolgálati tevékenységére fényt deríteni hivatott vizsgáló bizottság. Ugyanígy nem volt előre tervezhető a Bundeswehr kongói bevetése. Az ilyen Bundestag szavazások a vörös-zöld koalíció megalakulása óta elismert lelkiismereti kérdéssé váltak, ezért a kormánynak számos érzékenységre kell tekintettel lennie. S biztos lehet abban, hogy a most meghunyászkodó képviselők a következő alkalommal, amikor nem Németország nemzetközi presztízse fog kockán forogni, elégtételt fognak követelni.
Új a programban az állampolgársági kérdés is. Itt a kancellár-asszony már előre állást foglalt, s valóban aligha vitatható, hogy szükség van valamiféle kötelező jellegű állampolgári vizsgára. Apró figyelmességként, megköszönve az atomerőmű ügyben tanúsított kancellári visszafogottságot az SPD ez alkalomból hangsúlyozta, a „konstruktív kormányzati munkára való hajlandóságát” és jelezte, kész Angela Merkellel az állampolgársági kérdést újra áttekinteni.
Ilyen jól felszerelkezve a Merkel-kormány nekiszaladhat a szociálpolitika legnehezebb területének: az egészségbiztosítási reformnak – véli a cikk szerzője, hozzátéve: a cél elméletben egyértelmű. A gazdaságra nehezedő egészségügyi terheket csökkentik, hogy így növeljék a munkahelyek számát. A modell a gazdasági növekedésre épült, kidolgozásakor az a bizonyosság uralkodott, hogy az CDU/CSU-FDP koalíció megalakulása kellően ösztönözni fogja majd a munkahely teremtést. Ez az impulzus a választók döntése miatt azonban elmaradt. Most a kancellár-asszonynak az egészségügyi-reform koncepciójának megvalósításával kell bizonyítania kormányképességét.
origo.hu
A hangfelvételek nyilvánosságra kerülése után káosz alakult ki a Tisza környékén
