– Eszembe sem jutott könyvírásra adni a fejemet, hiszen nem ez a szakmám, a televízió volt az első és utolsó munkahelyem – kezdte Kudlik Júlia A szólás mestersége című kötete kapcsán, amely nemrégiben jelent meg. A Mandiner beszámolójából kiderül, a legendás televíziós néhány hét múlva lesz nyolcvanéves, a kerek évforduló pedig jó alkalom rá, hogy a vele együtt élő, a szívében rejlő gondolatokat megossza.
De nem csak az éveinek száma miatt fogott bele a könyvírásba. – A másik, hogy amikor 2022 decemberében megkaptam a közmédia Csoóri–Sára-életműdíját, sok minden feltolult bennem múltról, jelenről, földi és égi pályatársakról, akiknek illenék köszönetet mondanom. A díjátadó után hazamentem, azon nyomban le is írtam, ami hirtelen eszembe jutott – fogalmazott, majd azzal folytatta:
Ez lett aztán a bevezető fejezet is: „Fájó volt megélni, amikor Fidesz-bérencnek hívtak”
A könyvbemutatón a sikerek mellett a nehézségekbe is beavatott az egykori televíziós, a 2000-es évekről úgy fogalmazott, „egy másik élet kezdődött”. Miután csoportos létszámleépítésre hivatkozva, 56 évesen elküldték a Magyar Televíziótól, egy kis nyugodt „kertészkedős” időszak után előbb Schmitt Pál kérte fel konferálni főpolgármester-jelölti kampányában, majd
Orbán Viktor vidéki országjárásában vett részt moderátorként, illetve 2005-ben a Fidesz indította nemzeti konzultáció arca, szóvivője, háziasszonya lett.
– Na akkor aztán én, aki korábban soha nem foglalkoztam politikával, sőt általában fel sem ismertek az utcán, csak ha megszólaltam, hirtelen kaptam hideget-meleget. Fájó volt megélni, hogy Fidesz-bérencnek meg Fidesz-nyaloncnak neveztek, holott soha egy szavammal, megnyilvánulásommal nem adtam erre okot. A felkérést némi gondolkodás után és ellenszolgáltatás nélkül – ez volt a feltételem –, nagyon egyszerű indokból vállaltam el. Mivel negyven évig a beszéd volt a hivatásom, úgy gondoltam, a kérdéseimmel, a személyemmel, az odafordulásommal és a figyelmemmel talán tudok segíteni abban, hogy megértsük egymást – idézte fel az egykori műsorvezető. Hozzátette, mindennek, a soha nem látott mélyponton lévő eldurvult közbeszédnek és „a gerjesztett félreértéseknek” az ellenére töretlenül bízik benne,
hogy embertől emberig vezethet még út.
A könyvben ezt egy megható személyes példával is alátámasztja, ahogy külön fejezet szól a gyerekkorról, a kudarcokról, sikerekről, a szólás valódi és átvitt értelmű mesterségéről, és arról is olvashatunk, hogyan jutott eszébe hatvan felett újra beülni az iskolapadba, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem teológia szakán megerősítést nyerjen, amiben mindig is hitt:
„A szeretetnél nincs fontosabb. Márpedig amiben most élünk, az egy szeretettelen világ. Az embereket újra meg kellene tanítani szeretni. Szeretnünk kellene egymást harc helyett!”
Kudlik Júlia könyve egy másik intelmet is ad útravalónak: ma, amikor mindenki folyton beszél, jó lenne végre meg is értenünk egymást.
