Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali hírmagazin Schröder exkancellár kritika-érzékenységével foglalkozik. A volt vezető ügyvédje ugyanis jogi lépéseket helyezett kilátásba, ha Guido Westerwelle FDP-elnök nem hagyja abba a Gerhard Schröder ellen irányuló sorozatos támadásokat. A vita egy megjegyzés körül forog; Westerwelle egy interjúban – utalva a Gazpromra – úgy fogalmazott: „természetesen egyetlen rubelt sem sajnálok Gerhard Schrödertől. Ugyanakkor problémásnak tartom, hogy még kancellárként egy cégnek megbízásokat adott, majd néhány héttel később már e cég szolgálatában tevékenykedik”. Schröder ügyvédje most egy hivatalos nyilatkozatot követel, melyben az FDP elnöke kijelenti: tartózkodik a hasonló megjegyzésektől, valamint az ügyvédi költségek megtérítését igényli.
Die Welt (welt.de)
A konzervatív német napilap a brit miniszterelnököt fenyegető korrupciós botránnyal foglalkozik. Lord Levy a brit Munkáspártot – azon ígéretért cserébe, hogy a kormányfő nemességet adományoztat neki – milliókkal támogatta a választási kampányban. Kezdetben Blair és pártja súlyos pénzhiánnyal küzdött, már a 2001-es alsóházi választások reménytelenül eladósították a Munkáspártot. Blair és barátja, a csak „lord pénzautomataként” emlegetett Michael Levy rövidesen megtalálta a csőd elkerülésének lehetőségét. A nagytőkével is kiváló kapcsolatokat ápoló milliomos hosszú ideje a Munkáspárt legsikeresebb adománygyűjtője. Egyik kedvenc trükkje, hogy meghív néhány vendéget észak-angliai birtokára, ahol hirtelen megjelenik a „meglepetés-vendég”, Tony Blair, ami általában azonnal megnyitja a bankárok pénztárcáit.
Angliában minden 5000 fontnál nagyobb adományt regisztrálni kell. Blair és barátai e szabály kikerülésére is találtak megoldást: a pénzt nem adományként, hanem hitelként könyvelték el, amit nem kell a nyilvánosságra hozni. A 2005-ös alsóházi választásokra, mely a Munkáspártnak kb. 18,5 millió fontjába került, egyedül Lord Levynek 14 millió fontot sikerült összegyűjtenie, s mivel a hitelnyújtók titokban maradhatnak, utólag természetesen nem lehet bizonyítani, hogy közülük hányan tartoznak a Blair által pénzért kineveztetett lordok közé.
A trükk az egész történetben, hogy amikor a hitelező megkapta a felsőházi kinevezését és a nemesi címet, nagylelkűen lemond a hitel visszafizetéséről. A hitelből utólag mégis csak adomány lesz, azonban most már titokban marad az adományozó neve. Ez az eljárás nem volt ismeretlen a toryk között sem, azonban 1997-es hatalomra jutása előtt Blair magát az ilyen praktikáktól mentes „egyenes fickóként” dicsérte, s azt ígérte, a „fehérnél is fehérebben” fog kormányozni.
origo.hu
A hangfelvételek nyilvánosságra kerülése után káosz alakult ki a Tisza környékén
