Neues Deutschland (nd-online.de)
A Német Szocialista Egységpárt egykori pártorgánumában, a mára szocialista napilappá vedlett sajtótermékben Kerényi Gábor A magyarok először kemény megszorításokat várnak és később az ajándékokat című, budapesti keltezésű írásában foglalkozik a választások után kialakult politikai helyzettel.
A szerző először a Medián egyik közvélemény-kutatására hivatkozik, miszerint a lakosság több mint fele úgy hiszi, hogy Gyurcsány Ferenc nagyobb lendülettel fog kormányozni, mintha kihívója, Orbán Viktor győzött volna. Sokan a nyugdíjak nagyobb emelését, az egészségügy és az oktatás gyors modernizációját várják a régi-új kormánytól. Jelentősen nőtt azok száma, akik a második Gyurcsány-kabinettől a társadalmi igazságosság növekedésében, nagyobb esélyegyenlőségben reménykednek.
A többség ezzel egyidőben azzal is számol, hogy a közeljövőben megszorításokra is sor kerül, amelyek jóval keményebbek lesznek, mintha az ellenzék győzött volna.
A szerző állítja, a szocialisták a hátukon vitték be a parlamentbe a bejutási küszöbön billegő SZDSZ-t, és a liberálisokra leadott taktikai voksoknak is köszönhető, hogy az MSZP nem érte el az abszolút többséget. Kétségetlen, szögezi le Kerényi, hogy magában a szocialista táborban is sokan vannak, akiknek igencsak megfelel az új kormányba beépített liberális fék.
Időközben az SZDSZ már kíméletlenül érezteti a koalíciós tárgyalásokon a hatalmát. Láthatóan komolyan gondolja a neoliberális piaci doktrínáját, valamint az Egyesült Államokhoz fűződő szoros kapcsolatot, ami a liberálisoknak éppen olyan fontos, mint az EU-tagság. Az SZDSZ már régen elveszítette eredeti emberjogvédő profilját – véli a szerző, és példaként említi, hogy a liberálisok már évek ót kampánystratégiai okokból nem emelnek szót, amikor a romákat sújtó rasszizmusról van szó. Az iraki háború idején a legtöbb liberális feltétel nélkül támogatta az amerikaiak által létrehozott koalíciót. Ilyen erőkkel kell Gyurcsánynak most koalíciós tárgyalásokat folytatnia – fejezi ki sajnálatát Kerényi az MSZP miniszterelnök-jelöltjének.
A szerző szerint a proletár viszonyok közül származó, a kapitalizmusban milliomossá vált Gyurcsánynak pártján belül sikerült hatalmi bázisát megerősítenie. Többek között ez is megkönnyíti, hogy a liberálisokkal folytatott koalíciós tárgyalásokon elhangzó egyes követelésekkel szembeszegüljön.
Az egyik legfontosabb vitakérdés az SZDSZ-es Magyar Bálint politikai jövője. Kerényi úgy értesült, hogy a tavalyi érettségi és felvételi botrányt követően a koalíciós pártok csendben megállapodtak arról, hogy nem Magyar lesz újra az oktatási miniszter. Erre a megegyezésre azonban az SZDSZ ma már nem kíván emlékezni. Gyurcsánynak ezzel szemben meg kell őriznie hitelességét saját pártján belül – teszi hozzá.
Franfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilapban a tekintélyes Allensbach Intézet vezető munkatársai, Dr. Elisabeth Noelle és Dr. Thomas Petersen Egy idegen, fenyegető világ című cikkükben ismertetik a németeknek az iszlámhoz való viszonyáról készített közvélemény-kutatás kiábrándító eredményeit.
A Frankfurter Allgemeine Zeitung megbízásából készítette közvélemény-kutatás eredményeit szemlélve nem kerülhető meg annak felvetése, hogy a Németországban élő nyugati kultúrájú, illetve az iszlám lakosság folyamatosan elidegenedik egymástól. Amennyiben nem történik változás, ez a folyamat egy kezdődő konfliktusspirál kiindulópontja lehet.
A németek többsége egyre inkább úgy gondolja, hogy lehetetlen hosszabb távon együtt élni az iszlám világgal. A megkérdezettek 61 százaléka vélte úgy, újra és újra konfliktusok fogják jellemezni az iszlám és a kereszténység kapcsolatát.
Ha másként tették fel a kérdést, az eredmény akkor is hasonló volt: 65 százalék gondolta úgy, hogy összeütközések fogják a jövőben jellemezni a nyugati és az arab/muzulmán világ érintkezési pontjait. A németek már eddig is viszonylag negatív iszlám-képpel rendelkeztek, ami az elmúlt néhány évben még sötétebbé vált.
Ezzel párhuzamosan javult a kereszténység megítélése, anélkül, hogy érzékelhetően emelkedett volna a vallásos keresztények aránya. Mindeme folyamatokban jól felismerhető a mind nyilvánvalóbbá váló polarizáció. A saját tábort és a „többieket“ elválasztó árok egyre mélyebbé válik.
A 2001-es New York-i merényleteket követően is a megkérdezettek 49 százaléka vélte úgy, hogy Németországban is tartani kell a muzulmán bevándorlók és a bennszülöttek konfliktusától, míg 43 százalék nem tartott ilyen konfliktusoktól. Mára a válaszadók 58 százaléka tart a németek és a muzulmánok közötti feszültségtől, s alig 22 százalék cáfolja ezt a feltételezést.
Számos közvélemény-kutatás ugyanakkor azt igazolja, hogy hamisak azok az állítások, amelyek a németeket idegenellenesnek ábrázolják. Sőt, nemzetközi összehasonlításban átlagon felülien nyitottak voltak az idegen kultúrákkal szemben, de a többség egyre nagyobb aggodalommal figyeli az iszlám terjedését saját, személyes környezetében. Tekintettel a megfoghatatlan fenyegetettség érzésére, valamint az iszlám feltételezett türelmetlenségére, a német társadalomban is csökken a hajlandóság, hogy toleráns legyen a muzulmánokkal szemben.
Azt a tényt, hogy a megértési készség mennyire kimerülőben van, jól mutatják a karikatúravitával kapcsolatos reakciók is. Ma, amikor a vita lecsendesült, a politikusok és média csitítgatásai már kitörlődtek a lakosság tudatából, a megkérdezettek 52 százaléka értetlenül szemléli a muzulmánok reakcióit.
Die Welt (welt.de)
A konzervatív napilapban Uwe Schmitt Egy igazságtalan háború című cikkében emlékezteti olvasóit a 160 évvel ezelőtt történt eseményekre.
160 évvel azelőtt, hogy George W. Bush néhány ezer nemzeti gárdista bevetését jelentette be az 1952 mérföld hosszú mexikói határra, 1846. május 13-án az Egyesült Államok hadat üzent Mexikónak. Tíz csatával, 40 ezer halottal, alig két évvel később Mexikó elveszítette területének majd felét, míg az Egyesült Államok negyedével lett nagyobb, s közel jutott egyoldalúan kikiáltott „isteni küldetésének” megvalósításához, a tengertől a tengerig terjedő egész kontinens leigázásához – olvasható a lapban.
Ma Mexikóban léteznek olyan radikális nacionalisták, akik fontosnak tartják hangsúlyozni, hogy Bush crawfordi farmja „lopott földön” nyugszik. Léteznek olyan ismert írók, mint Elena Poniatowska és Carlos Fuentes, akik az északra irányuló bevándorlásban a „reconquistat” látják – a csendes bosszút, a kulturális behatolást, az országrész békés visszahódítását.
Diplomaták megerősítik, hogy a két ország kapcsolatát máig befolyásolja a mexikói-amerikai háború. Az amerikai polgárok megengedik maguknak a győztes luxusát, hogy az ügyet elfeledjék. Mexikó kitart az állandóan megalázott áldozat mítosza mellett, s ezzel egyidőben szégyentelenül használja az angolszász kultúrát és a munkaerőpiacot. A mexikóiak hozzáállását talán úgy lehet a leginkább leírni, ha már ellopták tőlük a fél országot a „gringók”, s nem is fogják visszaadni, akkor legalább hagyjanak bennünket itt nyugodtan dolgozni.
A Mexikó elleni harcokban a későbbi polgárháború összes meghatározó tábornoka részt vett, köztük fiatal hadnagyként az az Ulysses S. Grant, akit 1869-ban az Egyesült Államok 18. elnökévé választottak. Tőle származik az a gyakran idézett értékelés, miszerint a Mexikó elleni háború volt „az egyik legigazságtalanabb, amit valaha egy erős nemzet egy gyenge ellen vezetett”.
origo.hu
Autóbalesetben meghalt egy német állampolgár Zalában
