Energiaügyben nem tudtak megállapodni Szocsiban

Washingtonban az elemzők a demokraták minden lépését figyelik, vajon kit indítanak a 2008-as választásokon, Al Gore-t vagy Hillary Clintont – írja a Focus. A Der Spiegel Tony Blair reformterveit ismerteti a nyugdíjkorhatár felemeléséről. A vízumkönnyítésekről sikerült megállapodni, ám az energiakérdésben nem jutottak egyezségre az orosz- EU csúcson – cikkezik a Die Welt.

2006. 05. 26. 8:29
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Focus (focus.msn.de)

A müncheni hírmagazin a washingtoni politikai életet talán leginkább foglalkoztató kérdéssel foglalkozik: kit indítanak a demokraták 2008-ban elnökjelöltként. A 2000-es választásokon a szavazatok többségét megszerző egykori alelnököt Al Gore-t, vagy a korábbi first ladyt, a jelenlegi New York-i szenátort Hillary Clintont.

Amióta Al Gore környezetvédelmi dokumentumfilmjével az „An Inconvenient Truth“ (A kellemetlen igazsággal) Cannes-ban komoly feltűnést keltett, az Egyesült Államokban is uralja a sajtónyilvánosságot. A kommentátorok már most is akkurátusan elemzik a demokraták minden lépését: miért most jött elő Gore a filmjével? Már ezzel jelezni kívánja leendő kampányának súlypontját? És miért beszélt Hillary Clinton e hét elején a washingtoni National Press Clubban pontosan az energiapolitikáról? Ezzel üzenni kívánta Gore-nak, hogy ő a párt első számú jelöltje?

Közvéleménykutatók szerint Gore elég gyengén áll. Az Opinion Dynamic Instituts kutatása szerint az egykori alelnöknél két lehetséges republikánus konkurense, Rudolph Giuliani, az egykori New York-i polgármester és John McCain szenátor is népszerűbb. Míg Gore 36-37 százalékot kapna, addig Giuliani és McCain 50 illetve 48 százalékra számíthatna. A szimpátia-listák sem kedveznek Gore-nak: a megkérdezettek 41 százaléka vélekedik pozitívan a volt alelnökről, 45 százalékuk negatívan. Ennél Hillary Clinton is jobban áll: 50 százalék ítéli meg kedvezően a szenátor-asszonyt, s csak 42 százalékuk negatívan.

Der Spiegel (spiegel.de)

A baloldali hírmagazin Tony Blair reformterveit ismerteti. A reform kifejezés nem jelent mást, mint a nyugdíjkorhatár felemelését: 2024 és 2046 között 68 évre. Jelenleg ez a férfiaknál 65, a nők esetében 60. Ezt ellensúlyozandó az állami nyugdíjat ismét a bérszínvonal alakulásához kapcsolnák – nyilatkozta John Hutton munkaügyi miniszter.

A korábbi miniszterelnök, Margaret Thatcher 1980-ban választotta el a nyugdíjat a bérek alakulásától, mert túl drágának tartotta a rendszert. Azóta radikálisan csökkent a nyugdíjak vásárlóereje. Az átlagnyugdíj vásárlóértéke alig éri el az átlagkeresetek egyötödét, s a nyugdíjbizottság becslése szerint 2050-ig a tizedére esne vissza, ha a jelenlegi rendszer megmaradna. A kormányzati tervek elsődleges célja, hogy a nyugdíjkasszán tátongó, mintegy 84 milliárd eurós lyukat betömjék. Nagy-Britanniát, miként a többi európai országot is, szinte megoldhatatlan feladatok elé állítja a lakosság növekvő élettartama, valamint a társadalom elöregedése.

Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)

A Kanári-szigeteket elérő illegális afrikai bevándorlók jól tájékozottak – írja a konzervatív német napilap. Többségük azért választja a hosszabb, drágább és kockázatosabb utat, mert abban bízik, ha papírok nélkül érkezik, akkor sokkal nehezebben lehet hazatoloncolni. Tisztában vannak a spanyol hatóságok működésével. Tudják, hogy a tengerből történő kihalászásukat követően csak három napig lehet őket egy rendőrségi fogdán őrizetben tartani, majd utána 40 nap következik a Kanári-szigeteken fekvő menekülttáborban. S ha ennyi idő sem volt elegendő személyazonosságuk megállapítására – ami papírok nélkül szinte lehetetlen – ,akkor a kontinensre kell őket szállítani. Ott ugyan egy kiutasítási végzést kapnak, ami azonban a gyakorlatban szinte végrehajthatatlan. Ezt követően munkavállalási és tartózkodási engedély nélkül magukra maradnak valamelyik spanyol nagyvárosban, ahol csak a fekete gazdaságban, az építkezéseken, a zöldségföldeken, vagy éppen hamisított CD-k, márkás kézitáskák és karóra-imitációk árusaként próbálkozhatnak, rosszabb esetben a kábítószer-kereskedelemmel próbálkozhatnak.

Az afrikaiak számára Európa kapuját jelentő Spanyolország ellen ez már fél éven belül a harmadik roham, ami annyit tesz, hogy a bevándorlók útjai egyre hosszabbak, a csempészek árai egyre magasabbak lettek. Amikor a marokkói hatóságok lezárták a legrövidebb, Gibraltár irányába vezető utat, akkor a migránsok a két spanyol enklávét, Ceutát és Melillát vették célba. Tizennégy halottat, számtalan sebesültet követően kihirdették a rendkívüli állapotot és megerősítették a két város őrizetét.

Ezután az emberkereskedők Mauritániába helyezték át a csempészútvonalukat, ahonnan ócska tutajokon indították útra a menekülőket a Kanári-szigetek felé. A harmadik, most zajló hullám kiindulópontja immár a még délebbre fekvő Szenegál. A többnyire Szenegálból és Maliból származó menekülők közül az idén már 7000-en érték el a spanyol felségterületnek számító nyolc sziget egyikét, többen, mint tavaly egész évben.

Spanyol szakemberek meggyőződése szerint számos afrikai ország nem érdekelt a migráció megállításában, hiszen „gyakorlatilag az illegálisokból élnek“. A deviza, amit az EU-ban élők hazaküldenek, az nem csak családjukat, de néhány csődbe jutott kormányt is életben tart. Ezért e kormányok néha hajlandóak pár tucat menekültjüket visszafogadni, nagyobb mennyiség visszavételét rendszeresen megtagadják.

Die Welt (welt.de)

A konzervatív német lap az EU-Oroszország csúcstalálkozó eredményeit értékeli. A csütörtöki, Szocsiban tartott találkozó legfontosabb eredménye, hogy sikerült vízumkönnyítésekről megállapodni egyszerűsítendő az orosz tudósok, üzletemberek, művészek unióba történő beutazását. A megállapodás a mindkét oldalról megcélzott vízummentesség bevezetéséig marad érvényben. A megállapodást az tette lehetővé, hogy Oroszország vállalta az illegális bevándorlók visszavételét. A bevándorlók áradatától rettegő európaiak ezt szabták feltételül. Most végre Moszkva vállalta, hogy hároméves, átmeneti időszakot követően minden illegálisan az EU-ban tartózkodó oroszt, majd minden Oroszországon keresztül az unióba érkezett bevándorlót visszavesz.

A csúcstalálkozó éppen a legfontosabbnak tekintett energiakérdésben nem hozott áttörést. Oroszország továbbra is azt követeli, hogy a Gazprom az unió tagállamaiban az ellátás teljes vertikumában, azaz az elosztásban és végfogyasztó kiszolgálásában is részt vehessen. Putyin a közelmúltban azzal fenyegetőzött, hogy következményei lesznek, ha egyes tagállamok akadályozzák a Gazprom terjeszkedését. Ezt azonban Moszkva nem hajlandó ellentételezni, egyes stratégiai ágazatokban vagy tilos, vagy csak kismértékben engedélyezett a külföldi tőke térfoglalása. Az orosz elnök uniós különmegbizottja az európai Energia-charta módosítását követelte, melyet ugyan Moszkva aláírt, de nem hajlandó ratifikálni, mert az jelenlegi formájában arra késztetné Oroszországot, hogy nyissa meg külföldi befektetők előtt a Gazpromot. Ez ma elképzelhetetlennek tűnik.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.