F. Tóth Benedek: Magyar mesterdalnokok

F. Tóth Benedek:: Minden ott kezdődött, hogy az operaháznak nincs rendes tabulatúrája. Olyan legalábbis aligha, amilyet a nürnbergiek írtak maguknak, szabályzó rendszer arra, hogyan lehet tökéletes dalt írni – persze, a mestereken is túllép az idő, már Wagner darabjában Walter, a lovag is olyan dallamvilágot hoz magával, amelyre előbb-utóbb a város sem tud nemet mondani. Ám úgy tűnik, Magyarországon simán danolhat Beckmesser akkor is, ha betelt már a hibatábla. Ha pedig tiltakoznak ez ellen a „nürnbergiek”, megkapják a választ a direktortól: „A Magyar Állami Operaház vezetősége tudomásul veszi a modernizációs folyamat megindulásával szemben a MÁO szakszervezete és közalkalmazotti tanácsa által kezdeményezett sztrájkot. A MÁO vezetése ugyanakkor továbbra is kiáll a gazdálkodás egyensúlyának helyreállítása, az operaház fenntartható működésének megteremtése, valamint a tehetség és a teljesítmény értékelésének megteremtése mellett.”

Minden ott folytatódott, hogy az operaháznak becsületes nagy az adóssága. Tartozik majd másfél milliárd forinttal, bérekkel, számlákkal. Egy éve az összegnek még a feléről se lehetett hallani. Nos, vagy nem mondtak akkor igazat a pályázóknak, és megvezették a direktorjelölteket, vagy ennyi tartozás halmozódott fel azóta. Ez utóbbi persze azt jelentené, hogy rossz vezetés mellett voksolt az operaház-bizottság. A döntés után, 2005 júliusában Bozóki András kulturális miniszter az operaház színpadán azzal indokolta Hegyi Árpád Jutocsa kinevezését, hogy az új főigazgató és csapata az ezredfordulón alapított Miskolci Nemzetközi Operafesztivál, a Bartók+ létrehozásával és fejlesztésével bizonyította már a műfaj iránti elkötelezettségét és szervezőkészségét. Hegyi Árpád Jutocsa pedig hozta a csapatát: a harmincnégy éves karmester-rendezőt, Kesselyák Gergelyt (egy hete sincs, hogy lemondott fő-zeneigazgató posztjáról, otthagyta Hegyit, az operaházat); Závecz Ferencet (terv szerint az intézmény működéséért felelt, ő sem tagja már a Hegyi-teamnek); Kunos József jogász-közgazdászt (távozott ő is a házból); Petrovics Emil zeneszerzőt pedig egy évig fő-zeneigazgatónak, majd tanácsadónak szánta Hegyi Árpád Jutocsa (ám még tavaly nyáron elküldte Kunossal a „selyemzsinórt” a hetvenöt éves zeneszerzőnek). Aki viszont maradt az eredeti csapatból, az a könnyűzene szigetéről érkező Müller Péter Sziámi, a stratégiai igazgató. Róla nem sokat hallani, lehet, ez is a stratégia része, de tudjuk azért, mert mondta Hegyi Árpád Jutocsa a BBC-nek, még 2005 augusztusában, hogy együtt jártak a főiskolára, már akkor is barátok voltak: „Ő tud valamit, amire nekem nagy szükségem van, ami fontos, s talán ez kölcsönös is, túl a jó viszonyon. (…) Müller Péter egyáltalán nem a szakmaiság felől kompetens (…) Nem határozza meg a műsortervet, más dimenzióban segít majd.”

(Magyar Hírlap, 2006. május 30.)