Meghalt a szociáldemokrácia, vagy csak alszik?

Természetesen az osztrák szociáldemokrata párt székhelye nem azonos Monty Python állatkereskedésével. Azonban, ha valaki az ott frissen megvett papagáj halála miatt reklamálna – nevezzük az állatot „vörös osztráknak” – akkor a politikai kisállatkereskedő azt válaszolná: „Nem halt meg, csak alszik” – írja a Der Standard.

Der Spiegel (spiegel.de)

A baloldali hírmagazinban Mia Raben Félelem a felkeléstől című, minszki keltezésű cikkében foglalkozik a fehéroroszországi politikai helyzettel. A kétes módszerekkel megnyert választásokat követően több, mint 1000 ellenzékit letartóztattak – írja a Der Spiegel. Az ellenzék vezetőjét, Milinkevicset néhány napja szintén őrizetbe vették. A higgadt grodnói fizikus professzornak tavaly ősszel sikerült egyesítenie az addig reménytelenül megosztott ellenzéket. Amint az várható volt: a március 19-i elnökválasztásokon az országot 12 éve irányító Alexander Lukasenko masszív csalásokat követően ismét bejelenthette győzelmét. Az ezt követő tiltakozásokra a milícia eddig nem látott keménységgel reagált. A választások előtti és az azt követő hetekben közel 1200 ellenzéki aktivistát letartóztattak, egy részüket bántalmazták is. Milinkevics szóvivője, Paval Mazheijka a legfontosabb rövid távú célnak a további tiltakozó rendezvények megszervezését, valamint a nemzetközi közvélemény figyelmének felkeltését nevezte. A választásokat követően néhány száz tüntető gyülekezett egy sátortáborban Minszk főterén. Ez a kezdeményezés azonban főként a szubverzíven tevékenykedő ifjúsági csoportoktól eredt, akik amerikai intézmények (például: Demokratikus Front) segítségével kívánják az embereket megszabadítani a felkeléstől való félelemtől. A politikai ellenzéknek még nincs hosszú távú taktikája. „Nemsokára kidolgozunk egy hosszú távú stratégiát” – ígéri Mazheijka. Ugyanakkor a minszki nem kormányzati szervezetek egyik megkérdezett munkatársa szkeptikus: „Az ellenzék Fehéroroszországban amatőrökből áll. A röplapjaikkal, melyekben szabadságról és demokráciáról van szó, talán saját híveiket érik el. De a legtöbb fehérorosz számára profi kampányra volna szükség, mely elérné a politikailag ingadozó tömeget.” Úgy tűnik azonban, hogy Fehéroroszországban inkább a bárgyú „Homo sovjeticusra” van igény, és ez az embertípus igencsak elterjedt arrafelé.

Der Standard (derstandard.at)

A baloldali osztrák napilapban Christoph Prantner Testvérek, a napra című írásában május 1-je kapcsán foglalkozik az európai szociáldemokrácia válságával. Néhány évvel ezelőtt még arról beszéltek izgatottan, hogy az SPÖ gyenge szereplése pusztán kommunikációs problémával magyarázható – fogalmaz a lap. Később a pártról megállapították, hogy személyzeti politikában, stratégiában és strukturális értelemben csődöt mondott. Most a párt nyakán ott az ÖGB-Bawag botrány. Azt a tényt, miszerint a szociáldemokrácia problémái mögött – s nem csak Ausztriában – óriási ideológiai nehézségek állnak, még szinte senki sem merte kimondani. Magyarországon Gyurcsány Ferenccel egy olyan szociáldemokrata kormányfő győzött a választásokon, aki a kampányban jobbról előzte a nemzeti konzervatívokat. Tony Blair Új Munkáspártjában nagyjából annyi maradt a régi munkás szellemből, mint amennyi a londoni felsőház örökös lordjaiban található. Gerhard Schröder lelkiismeretfurdalás nélkül szökött át a gazdaságot tönkretevő sáskák táborába. Franciaországban a szocialisták kevesebb szociális profillal rendelkeznek, mint néhány egzaltált trockista. Mi a szociáldemokrata még a szociáldemokratákban? – teszi fel a szerző a kérdést. Több mint száz év munkásmozgalma után Európa többé-kevésbé szociáldemokratává vált, és ezzel úgy tűnik a szociáldemokrácia önmagát feleslegessé tette. Szenvednek a kommunizmus összeomlását követő kijózanodástól, mely az evilági üdvtanokat belátható időre hiteltelenné tette. A szolidaritás, mely korábban a szocialisták központi üzenete volt, mára már csak üres frázisként cseng. Szolidaritást, s úgy tűnik, ez nemcsak Ausztriában igaz, mára legfeljebb a pártfunkcionáriusok gyakorolnak egymás között. Ha egy orvosnak kellene diagnózist kiállítania a szociáldemokrácia mai állapotáról, akkor az úgy hangzana: klinikai halott. Az igazi tragédia ebben a diagnózisban, hogy a pártközpontokban jobb meggyőződésük ellenére becsukják e jelenség előtt a szemüket. Természetesen a Löwelstrasse (az SPÖ központjának székhelye – a szerk. nem azonos Monty Python állatkereskedésével. Azonban ha valaki ott az éppen megvásárolt papagáj halála miatt reklamálna – nevezzük az állatot „vörös osztráknak” – akkor a politikai kisállatkereskedő kétségtelenül azt válaszolná: „Nem halt meg, csak alszik” – írja a Der Standard.