Hogyan adja be a miniszterelnök a szocialistáknak és a társadalomnak a liberálisok keserű piruláját?
Az új kormány programját „reformhangulatban” várják a piacok és remegő gyomorral a polgárok. Bokros Lajos és legjobb magyar tanítványai már készítik a keserű orvosságot, úgymond a mi egészségünk érdekében. De ha meg szeretnénk tudni, kik is ezek a „doktor bácsik”, és valójában kinek az érdekében cselekszenek, érdemes áttekinteni, mit hozott és mit vitt a Bokros-csomag Magyarország lakói számára.
Az új kormány programjával akár már ma megismerkedhetnek az ország lakói. Nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, a rendszerváltozás óta ez a kormányprogram született a legkülönösebb körülmények között. Részleteiről heteken át szinte semmi sem szivárgott ki, és ennek nem az az oka, hogy a szocialisták különleges konspirációs technikákat alkalmaznának, hanem az, hogy a kijelölt miniszterelnök nem osztotta meg az általa vélt tennivalókat a párt legfelső fórumaival sem. Mert miféle törvények azok, amelyeket nem látott egyetlen minisztériumi tisztviselő sem, nem járták végig a törvényalkotás alkotmányos előkészítő fórumait? A Gyurcsány-kormány programja csak Gyurcsány-csomagnak nevezhető, mert a kormány felállása előtt terjesztik elő – egy-egy részletéről az MSZP elnöksége és a leendő miniszterek is legfeljebb a kijelölt kormányfő blogjából értesülhettek. Ebben a kormányban, úgy tűnik, miniszter csak az lehet, aki vakon írja alá az elé tett papírlapot. Látunk már ilyen népboldogítókat a történelem folyamán, akik akaratuk ellenére, erőnek erejével boldogították a népet. No, de az a kérdés, kik ezek a népboldogítók? Szent életű puritánok, akik soha egy szalmaszálat el nem vettek abból, ami nem az övék, vagy gátlástalan spekulánsok?
Egy-egy elejtett megjegyzésből arra kell következtetnünk, hogy olyan szentekről van szó, akiknek maguk felé hajlik a kezük. A volt és várható pénzügyminiszter, Veres János egy szakmai fórumon a napokban azt mondta, hogy „az újkori történelmünk legnagyobb beavatkozására” készül – ahogy ő nevezte – a reformkormány, mert „a meghatározó befektetők” ezt elvárják. Vértes András, a Gazdaságkutató Intézet vezérigazgatója – mint felkért hozzászóló – megerősítette: „Eddig a befektetők óriási pénzt csináltak itt, és nekünk meg kell csinálni, hogy ők továbbra is sok pénzt csinálhassanak”.
Először rossz lesz – és később is
A spekulánsok – akik előszeretettel befektetőnek hívják magukat – lélekrajzáról hadd idézzünk néhány megállapítást egy szaktekintélytől, aki belülről ismeri ezt a világot. George Soros, a tőzsdecápa A globális kapitalizmus válsága című, magyarul is megjelent könyvében írja: „A tranzakciós piacgazdaságban mindenkinek a saját érdekét kell szem előtt tartania, így az erkölcs, a lelkiismeret csupán teher. Akik nem törődnek a többiekkel, sokkal jobban érvényesülnek. Korunkban az új szemlélet a sikert tartja a legfőbb célnak, és ehhez bármilyen eszközt megenged és jogosnak tekint. Az üzletkötésen alapuló társadalomban az egyén mindenek felett áll, nem kell feltétlenül becsületesnek lennie, ez inkább hátrány.
Csak a hatékonyság számít
A lényeg a hatékonyság, amely nő akkor, ha a becsületességet kiküszöböljük.” Soros kifejti, hogy ez a szemlélet a társadalom minden területén tért hódít. A globális gazdaságot a tőke korlátlan áramlása jellemzi, de ezt nem hangolták össze a társadalom fejlődésével. „Jelenleg a piaci fundamentalizmus az uralkodó, ami azt jelenti, hogy a pénztőkének adják a kormányrudat.” A tőzsdecápa szerint a rendszer legnagyobb hibája, hogy „lehetővé teszi a piaci ténykedést és a profitorientáltságot olyan területeken is, ahol azoknak semmi keresnivalójuk nincs”. Soros elismeri: „Piaci szereplőként magam is a profitom maximalizálásában vagyok érdekelt, de polgárként olyan társadalomban akarok élni, ahol béke, igazság, szabadság érvényesül.” Soros, akinek hatalmas szerepe van a magyar átalakulásban, nem titkolja továbbá: „A pénzpiacok névtelen szereplőjeként soha nem kellett mérlegelnem tetteim társadalmi következményeit. Tudatában voltam annak, hogy némely esetben károsak lehetnek, de betartottam a játékszabályokat, feljogosítva éreztem magam a konzekvenciák semmibevételére.” Kijelenti, csak a nyereség maximálása érdekelte. „Döntéseimet olyan események hatására hoztam meg, amelyek társadalmi következményekkel jártak. A pénzpiacok országokat romba döntő golyóvá válhatnak. Tudjuk, a játékszabályokat a hatalomban lévők hozzák meg, azonban a demokratikus társadalomban a hatalmon levőket a játékosok választják.” A piaci fundamentalizmus tehát kész megvásárolni a politikusokat, s a végén a gátlástalanok nyernek: ez a globális kapitalizmus legnyugtalanítóbb tulajdonsága. E szellem jellegzetes magyar képviselője Bokros Lajos, aki egyszer már eljátszotta, és mint publikációiban, előadásaiban rendszeresen jelezte, másodszor is szívesen eljátszaná a sebész szerepét, aki csonkol, ha kell. A mindentudó népboldogítóét, aki azt mondja, vegyük csak be a keserű orvosságot, „először rossz lesz, de később nagyon jó”. Egyszer már bevettük, de hol van az ígért hatás? A varázsló mutatványa csak akkor sikerülhet, ha elhisszük, hogy tényleg jót akar. Csakhogy Bokros Lajos, Gyurcsány Ferenc és a többi csodadoktor az elmúlt évtizedben ebben az országban tevékenykedtek, és működésükről ismeretekkel rendelkezünk.
Gyurcsány, a pénzcsináló
A megszorításokat – melyeket teljes körűen nem is ismerünk, csak sejtjük, hogy hatósági áremelésekkel, a szociális juttatások lefaragásával, az ingyenes közszolgáltatások fizetőssé tételével és adóemeléssel járnak – egy olyan kormánynak és kormányfőnek kell letuszkolnia a nemzet torkán, aki néhány hete még azt állította, a gazdaság alapvetően rendben van. Ez a köpönyegváltás azonban semmiség ahhoz képest, amit sportminisztersége és miniszterelnökké válása között tett, vagy ahhoz az ellentmondáshoz képest, ami üzletemberi világszemlélete és kommunista ifjúsági vezetőként hangoztatott nézetei között feszül. Lapozzuk fel a jelenlegi miniszterelnök tíz évvel ezelőtt, az Altus Rt. tulajdonos vezetőjeként a Népszabadságnak adott interjúját, és élesen kirajzolódik a Soros által megrajzolt, tisztességet nem ismerő üzletember karaktere. „Nincs lelkiismeret-furdalása amiatt, hogy ön is kötött az állammal, az állam számára végtelenül rossz üzletet?” – kérdezte Gyurcsányt az újságíró. A ma az államférfi képében tetszelgő Gyurcsány cinikus válasza 1996-ban: „Az államot senki sem kényszerítette arra, hogy rossz üzletet kössön velem.”
Másutt: „Ebben az időszakban döntően az információval való rendelkezés tett üzletképessé embereket. A gazdagodás kulcsa a privatizáció volt, vagyis az, hogy az állam átengedte a vagyonát. Azért mondom, hogy átengedte, nem eladta, mert a magyar gyakorlatban sokkal jelentősebb volt az átengedő elem. Ezt a vállalati kört játékpénzért privatizálták. …Azok lehettek nyertesek, akik ezen a piacon tájékozódni tudtak. Kik tudtak tájékozódni? Az előző elit tagjai, akik kapcsolatokkal rendelkeztek. …Nem volt más választásom, mint az 1980-as évek államigazgatási, gazdasági elitjéhez kapcsolatot keresni.” Így került Gyurcsány cégbirodalmához Tatai Ilona, a Taurus volt vezérigazgatója, Kiss Elemér vagy Jantner Antal volt építésügyi miniszterhelyettes. Újságírói kérdésre az ex-KISZ-titkár tagadta, hogy üzleti szerencséjét az Apró Piroska által is vezetett Magyar Hitel Bank segítette, holott épp ebben az évben, 1996-ban vette el feleségül Apró Antal unokáját, Dobrev Klárát.
A bajuszos purifikátor
Sokan emlékeznek még Bokrosra, a Horn-kormány miniszterére, aki odaállt a diákok elé, és felmutatott egy pakli cigarettát. „Csak ennek az árát kell fizetnetek havonta tandíjként, miért háborogtok?” – kérdezte az egybegyűltektől. Bár a felsőoktatási tandíj bevezetése akkor nem valósult meg, a diákokat leckéztető pénzügyminiszter figurája maradandónak bizonyult. Mert a megszorító politika társadalmi elfogadtatása ma is ilyen pályán fut: az államférfi, aki az ismeretek és a megoldás birtokában van, a tudás magaslatáról lekiabálva rója meg a polgárt. „Vedd tudomásul, hogy kevesebbet fogyaszthatsz!” – dörgi a dobogóról. De miféle erkölcsi alapon leckéztette és leckézteti megint a bankárból lett politikus a választót? Bokros Lajos a Budapest Bank éléről lett pénzügyminiszter. Három héttel a Bokros-csomag megjelenése után, Bokros pénzügyminiszter így nyilatkozott a Figyelő cikke szerint: „A bankkonszolidáció ellen már a Budapest Bank vezetőjeként is tiltakoztam. A kormánynak erkölcsi alapja sincsen a konszolidáció folytatására abban a szűkös helyzetben, amikor a családoktól kell elvennie 50 milliárd forintot, akkor ennek többszörösét nem lehet a bankok és a csőd szélén álló vállalatok feneketlen szájába tömni, a jó pénzt továbbra is a rossz után dobni.” A Figyelő így folytatja: Bokros Lajos hangsúlyozta, nem lesz bank- és adóskonszolidáció, az állam pénzét nem hagyja elherdálni, amíg ő a pénzügyminiszter. Nem sokkal később, június 7-én a Világgazdaság azt írta, hogy a bankokat konszolidálták 385 milliárd forint kibocsátott és 349 milliárd forintnak megfelelő értékben átadott államkötvénnyel. Bokros Lajos azonban nem csak általában segítette a bankokat. Korábbi munkahelye, a Budapest Bank már pénzügyminiszteri segítségével különböző címeken 28 milliárd forint állami segítséget kapott az adófizetők terhére – a Világgazdaság kimutatása szerint. Ezek után Bokros már a tulajdonos állam nevében léphetett fel a bank eladójaként, s az így került egy közvetítőhöz, ki továbbadhatta a General Electric konszernnek. Egy másik trükkje az Állami Számvevőszék figyelmét is felkeltette. 1994 utolsó munkanapján a Pénzügyminisztérium eladta a Magyar Befektetési és Fejlesztési Banknak az államot illető 63 ezer millió forint névértékű követelést 403,5 millió forintért, a névérték 0,65 százalékáért. Ám még egy ilyen töredékes vételár sem folyt be teljesen az államkasszába, mert magánszemélyektől való részvényvásárlásra fordították Bokros miniszter felkérésére. Az ÁSZ a legfőbb ügyészhez fordult az ügy „büntetőjogi szemléletű megvizsgálására”. Mielőtt elfelejtenénk, az ügyletben a társ bankelnököt Medgyessy Péternek hívták.
A megszorítások és az OECD
Hazánk a Bokros-csomaggal hitelesítette magát Soros világában, így már helye lehetett a „legfejlettebbek” tömörülésében: 1996. május 7-én belépett az OECD-be. Egy év múlva készült vizsgálati jelentésükben, a Bokros-csomagra hivatkozásul szolgáló évre, 1994-re vonatkozóan leírják, hogy a GDP 8,4 százaléka volt ugyan a költségvetési hiány, ám ebből 5,7 százalék a kamatokra ment, tehát a kamat nélküli egyenleg, amely a közkiadások mutatója, jobb volt (2,7 százalék), mint a ma legszigorúbbként ismert EU-elvárás. 1996-ra a kamat nélküli egyenleg 3,6 százalék többletre emelkedett, azaz a GDP 6,3 százalékával javult, míg a teljes államháztartási hiány 3,1 százalékos lett. Ezt a hatalmas változást úgy érték el, hogy – írják az OECD emberei – „kihasználva a magyar béralku rendszert, 1995-ben és 1996-ban a központi erőforrásokat a munkától a tőke felé csoportosítsák át, a nominális bérnövekedés jelentős mérséklése és a reálbérek számottevő csökkentése útján”. Az OECD arra is rámutat, hogy ötszörösére ugrott a privatizációs bevétel, amit nem beruházásra, hanem előre hozott adósságtörlesztésre használtunk fel. Az OECD tanulmánya, ha nem is mondja ki nyíltan, de alátámasztja, Magyarország egy pénzügyi trükkel, a megnövelt kamatok és a forint csúszó leértékelése útján gerjesztett inflációval átengedte reáljavait, piacát és az érte kapott pénzt a nemzetközi tőkének – anélkül, hogy bármit kapott volna érte.
Akinek a Bokros-csomag hozta az első százmilliót
Bokros és három társa az Élet és Irodalom című hetilapban Utolsó esély címmel kínálta a sokkterápiáját az új kormánynak. A Bokros-csomag és a Soros által felmagasztalt árfolyam-spekuláció kapcsolatát ugyanez a hetilap 2000. május 12-én, a Bankár Holding Rt. esettanulmányával mutatja be az O. Szabó–Tóth–Vajda szerzőtrió Az első millió – a bankárcsoport tíz éve című cikkében. A történet lényege, hogy a Bokros–Surányi páros 1995. februári kinevezése a pénzügyminiszteri és jegybankelnöki posztra a pénzpiaci cápák győzelme volt, mert ők arra vártak, hogy a kormány drasztikusan értékelje le a forintot. Ezért határidős lekötésre márkát, dollárt vettek, hogy a majdani árfolyam különbözetét zsebre vágják. Miután a venni és eladni óhajtott devizának csak öt százalékát kellett letenni, így sok százmillió forintos pozíciókat nyitottak. 1995. március 10-én, pénteken Kovács Gábort, a Bankár Holding Rt. főtulajdonosát kereste Nagy Sándor szocialista potentát telefonon. Pár perc múlva Kovács visszajött a szobába, és – a többiek szerint, akik ekkor vele voltak – euforikus hangulatban végigröpült a termen. Két nappal később, március 12-én, vasárnap a rendkívüli kormányülésen elfogadták a Bokros-csomagot, és kilenc százalékkal leértékelték a forintot. A devizapiac jól értesült cápái, a politikával jóban lévők hatalmas haszonra tettek szert. A Bankár Kft. egy csapásra a magyar nagyvállalatok sorába, Kovács pedig az ország leggazdagabb emberei közé emelkedett.
origo.hu
Ez az oka annak, amiért Gyurcsányt ilyen hirtelen eltakarították
