Süddeutsche Zeitung (sueddeutsche.de)
A baloldali német napilapban Svante Weyler Élet a 15. paragrafus alapján című cikkében mutatja be a Kongói Demokratikus Köztársaságot, ahova a Bundestag tegnapi döntés értelmében 750 Bundeswehr katonát küldenek.
A geopolitika sem kedvez Kinshasának. Hiszen a főváros az ország legnyugatibb csücskében található, s maga az állam akkora, mint Nyugat-Európa (ha Kinshasa Párizs lenne, akkor Kongó egészen a Fekete-tengerig, illetve a Szentpétervárig nyúlna). Működőképes infrastruktúra hiányában fizikailag és politikailag is képtelenség az országot a fővárosból irányítani.
Minden kitermelhető természeti kincs, amire a kongóiak szívesen lennének büszkék és amiből gazdagok lehetnének, az ország túlsó sarkában van. Réz, arany és gyémánt Katangában található, az ország déli csücskében, míg a mobiltelefonokhoz nélkülözhetetlen koltán keleten.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilap társkiadója Günther Nonnemacher Eldurvulás című vezércikkében az amerikai csapatok iraki kegyetlenkedéseivel foglalkozik.
Van abban valami reménytelenségről tanúskodó, hogy az Irakban állomásozó amerikai csapatok főparancsnoka intenzív kurzust kíván tartani a katonáknak a háborús helyzetek etikai elveiről. Fogadni lehet arra, hogy a katonák ismerik a bevetés szabályait, melyek meghatározzák a fegyverhasználatot. Közismert, hogy az amerikaiak Irakban előbb tüzelnek, mint pl. a britek, hiszen egész fellépésük arra épül, hogy hatalmukat és erőfölényüket demonstrálják. S így próbálják meg elrettenteni, amennyire csak lehet, a potenciális támadóikat. Ennek azonban az a következménye, s ez látható az elmúlt napok hírügynökségi jelentéseiből is, hogy ártatlan civilek halálát is kockáztatják. Így kockára téve nem csak az iraki megszálló erők tekintélyét, de az Afganisztán a békét fenntartó állomásozó NATO csapatok biztonságát is.
Más lapra tartozik a hadithai mészárlás, ahol a tengerészgyalogosok bajtársuk eleste után válogatás nélkül gyilkoltak civileket, nőket és gyerekeket. Ami a katonák eldurvulásának szinte elkerülhetetlen következménye, mely annál súlyosabbá válik, minél tovább tartanak és minél kíméletlenebbek a harcok. Ilyen helyzetben az etikai oktatás aligha ér valamit. Már csak azért is, mert az ilyetén szörnyűségeket az ellenállók szabályosan provokálják, hiszen tisztában vannak azzal, hogy ezek sokkal jobban gyengítik a megszálló hatalmakat.
S az a megszállás, melyet először sokan még felszabadulásként ünnepeltek, ezen a módon az idővel egyre inkább idegenek nyomasztó uralmának tűnik. Már csak azért is, mert az életkörülmények nem gyorsan és átfogóan javultak. Ami új ellenállást gerjeszt; ezzel egyidőben folyamatosan csökken a katonai akció otthoni támogatása is. Ez ellen semmilyen pedagógia varázsszer sem használ, mert ez egy súlyos politikai probléma, szögezi le írása végén Nonnenmacher.
Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív osztrák lapban Judith Egger Régi szellem járja be Prágát című cikkében a csehországi választások bizonytalan kimenetelével, és a kommunisták hatalomba történő visszatérésének lehetőségével foglalkozik.
A kommunisták rendezvényei a helyi nyugdíjas találkozókra emlékeztetnek, isznak egy pohárkával és a régi szép időkre emlékeznek. A látszat csal: 16 évvel a fordulat után a cseh kommunista párt a hétvégi választásokat követően az ország harmadik legerősebb mozgalma lehet, a közvéleménykutatók szerint támogatása elérheti a 15 százalékot. 1989 óta először juthatnak azok a kommunisták a hatalom közelébe, akik sem a nevüket nem változtatták meg – hivatalosan Cseh és Morvaország Kommunista Pártjának (KSCM) hívják őket – , sem a sztálinista múltjukkal nem szakítottak. Az ortodox elvtársak esélyei nem is olyan rosszak. Hivatalosan ugyan minden párt kizárja a koalíciós kormányzás lehetőségét is, ugyanakkor Jirí Paroubek miniszterelnök világossá tette, szívesen irányítana egy szociáldemokrata kisebbségi kormányt, melyet a kommunisták kívülről támogatnának.
Paroubek már az elmúlt hónapokban is gyakran használta a kommunisták támogatását, számos törvényt fogadtak el a szavazataikkal.
A kommunista párt is egyértelmű jelzéseket küld: Nem véletlenül cserélték ki a pártvezetést és választották elnökül a keményvonalasok helyett a pragmatikusnak számító Vojtech Filipet. A cseh média aggódva figyelő a „vörös-vörös szerelmi évődést”. Hiszen 1989 óta először kapnának esélyt, hogy legalább közvetve befolyást gyakoroljanak a kormányra.
A KSCM a totalitárius kommunista párt közvetlen utópártja, jelöltjeik 95 százaléka már 1989 előtt is párttag volt. Tipikus választóik a 65 év feletti vidékiek, valamint a fordulat nagyvárosokban élő vesztesei teszik keresztjüket a piros cseresznyés szimbólumok mellé.
A párt fellegvárainak az egykori ipari központok számítanak.
Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali hírmagazin „Ezt a háborút nem fogjuk megnyerni” címmel készített interjút az egykori amerikai külügyminiszter-asszonnyal, Madeleine Albright-tal.
Albright Hatalmasok és a Mindenható című könyvében elismeri, a külpolitikájukban alábecsülték a vallások szerepét. Szerinte még messze van a washingtoni vezetés eme szempont kielégítő figyelembevételétől, mégis komoly előrelépés, hogy a diplomatáknak már jelentéseket kell készíteniük az adott ország vallási viszonyairól.
Albright szerint az iraki háborút nem fogják megnyerni. Hiába ejtenek foglyul terroristákat, vernek szét újabb és újabb terrorsejteket. Az igaz probléma, hogy nem tudják mérni, vajon több terroristát csípnek-e fülön, mint amennyit fellépésükkel újratermelnek? Irak az elmúlt három évben mindazon terroristák kényelmes keltető-telepévé változott, akik gyűlölik Amerikát.
Az iraki háború nem volt szükségszerű, azt Washington önként kezdte el. Sokkal hasznosabb lett volna, ha az Egyesült Államok Afganisztánra koncentrál, hiszen a feladatot ott nem vitték végig. Karzai rendes ember, de ami az ország területének ellenőrzését illeti, befolyása nagyjából Kabulra terjed. Az iraki bevonulás miatt nem tettünk,eleget afganisztáni kötelezettségeinknek, így most két régióban is súlyos problémáink vannak – folytatta a volt amerikai külügyminiszter-asszony.
Amikor ENSZ-hez delegált nagykövet voltam – folytatta Albright –, szinte naponta egyeztettünk Irakról. Ugyanazokat mondtam Szaddam Husszeinről, amiket Bush, valóban azt hittem, hogy rendelkezik tömegpusztító fegyverekkel. De sohasem hittem, hogy közvetlenül fenyegetné az Egyesült Államokat, lehetőségként ott voltak a szankciók, a repülési tilalmi övezetek erőteljes bombázása. Szaddam Husszeint ellenőrzésünk alatt tudtuk tartani. Éppen ezért sohasem értettem a háború időpontját. Albright számára a másik érthetetlen fejezet az iraki háború utáni teendőkre vonatkozó elképzelések teljes hiánya volt. Amikor egy Pentagonban tartott megbeszélésen megkérdezte, miként néz ki a hatalomátadási menetrend, melyben a koalíciós csapatok a kompetenciáik egyre nagyobb részét adnák át az irakiaknak, nem válaszoltak. Amikor azt kérdezte, vajon bekapcsolják-e a nemzetközi szervezeteket az iraki rendezésbe, a válasz egyértelműen nem volt. Tényleg egy rosszul előkészített akció volt, vonta meg Irak mérlegét Albright.
KTK
A nyugdíjasok a postán átvehetik majd az élelmiszer-utalványt, ha a kézbesítés sikertelen
