A híd építését (az Erzsébet híddal együtt) az 1893. évi XIV. törvénycikk rendelte el. A közösen kiírt nemzetközi tervpályázatot is együtt bírálták el, az első az Eskü téri (Erzsébet)hídra készült Kübler–Eisenlohr–Weige-féle terv, a második a Fővám téri híd Feketeházy János által készített terve lett.
Az Erzsébet híd pesti hídfője körüli zsúfolt beépítés miatt a Fővám tér és a Sáros (Gellért) fürdő közötti átkelő építése kezdődött előbb, 1894. szeptember 1-jén. A kiviteli terveket Gállik István, Beke József és Jurkinyi Jenő készítette, az esztétikai kialakítás Nagy Virgil építész műve volt. A hídfőknél négy vámszedő ház épült, ezek közül a két pesti máig fennmaradt. Az ünnepélyes megnyitásra a millenniumi ünnepségek keretében, 1896. október 4-én került sor Ferenc József jelenlétében – akiről elnevezték – aki ekkor helyezte el a híres ezüst szegecset.
A két mederpilléren nyugvó, háromnyílású, befüggesztett tartós, rácsos vasszerkezetű gerendahíd tartóinak felbillenését egy-egy 609 tonnás öntöttvas ellensúly akadályozza meg, a vasszerkezet súlya ezekkel együtt 6102 tonna. Budapest első folytacélból készült nagyobb hídjának jellegzetes része a pillérek feletti díszes kapuzat, amely a vas anyagszerűségét érzékelteti, az oszlopok tetején hegyes gúlák, azok csúcsán turulmadarak ülnek.
A pálya zores-vas szerkezetére bükkfakocka útburkolatot helyeztek, az 1898-tól itt járó villamosok sínjei az úttest szélére kerültek. 1923-ban vezették be a felső vezetékes rendszert, a burkolat felújítása újra fakockákkal történt, a sínek 1938-ban kerültek középre.
A II. világháború alatt, 1945. január 16-án a németek felrobbantották a hidat, a befüggesztett tartó a Dunába esett, a budai parti nyílás is tönkrement. 1945. március 15-én, pontonhíddal kiegészítve ideiglenesen forgalomba helyezték, ám a pontonhidat 1946. január 10-én elvitte a jégzajlás, így a város nyolc napig, a Kossuth híd átadásáig ismét átkelő nélkül maradt. Az újjáépítést Haviár Győző és Sávoly Pál tervei alapján Széchy Károly és Haviár Győző vezette, a szerkezetet Massányi Károly és Zimányi István irányításával a MÁVAG gyártotta és szerelte, a többi híd roncsaiból kiemelt acélelemek felhasználásával. A befüggesztett 120 tonnás tartót két úszódaru emelte be.
Az újjáépített Szabadság hidat 1946. augusztus 20-án adták át ismét a forgalomnak, a háború után elsőként az állandó átkelők közül. 1950-ben a pesti hídfőben nyílt meg az első pesti aluljáró a 2-es villamos és a gyalogosok számára.
Az 1965–68 között végzett első felülvizsgálat során derült ki, hogy az első átadáskor Ferenc József által elhelyezett ezüst szegecset ellopták, hiába volt üveg alatt. Ekkor egy szintén üvegkazettába zárt alumínium darabbal pótolták, ám ennek is lába kelt, így az újabb pótszegecset már eldugott helyre tették.
A híd pályaszerkezetét 1980-ban újították fel: négy hónapra lezárták a járműforgalom elől, a zores-vasat szigetelt vasbeton lemezekre cserélték, teljesen felújították az ellensúlytartókat, és megújult az útpálya és a járda is.
Az 1985–86-os felújításra a különböző eredetű és minőségű acélelemek között fellépő galvánáramok, továbbá a burkolatsózás korróziós hatása miatt volt szükség, a címereket is ekkor helyezték el újra a híd kapuin, hivatalos engedély nélkül.
Az alsó acélszerkezet korrózióvédelme 1998-ban készült el.
A közeljövőben, a 4-es metró Fővám téri állomásának építésével egy időben kerül sor a Szabadság híd újabb rekonstrukciójára. Ez főleg a villamosforgalom fenntartása miatt lenne szükséges, bár az is felmerült, hogy a metró elkészülte után ne járjon már villamos a Szabadság hídon. A Szabadság hidat az építészek nem őszinte szerkezetként emlegetik: függőhídnak akar látszani, holott nem az; a maga műfajában viszont a legszebb és leghosszabb Gerber-tartós hídként tartja számon a nemzetközi szakirodalom.
A híd a pesti öngyilkosjelöltek kedvence, erről a régi sláger is megemlékezett: „Ott, ahol az ember felmászik a fára, / A turulmadárra, ott van Budapest.„
radio.hu
izlandi
Ismét kitört egy vulkán Izlandon
