Csontos János: Adós, fizess!

Csontos János: Ezzel függ össze az is, hogy az államadóssági válságot professzionalista alapon kezelni kívánó elit mindent megtesz azért, hogy ne csak az állam, hanem az állampolgár is el legyen adósodva. Akinek tartozásai vannak, annak kevésbé jut eszébe a száját jártatni, utcára menni, alkotmányos és emberi jogokat követelni. A megfelelőképpen eladósított alattvalónak nemcsak a fogyasztási szokásait, de a demokráciáról való gondolkodását is eredményesen befolyásolni lehet. A magyar ember számára – európai vonatkozásban is szokatlan módon – olyannyira megkönnyítették a hitelek felvételét, hogy ez még azokat a családokat is könnyelműségre sarkallja, ahol eredetileg megtanulták: azt lehet elkölteni, amit előzőleg megkerestünk. Az állam kalandor adósságpolitikájában nyilván analógiát látnak: azt gondolják, ha az állam eddig nem rogyott össze, az ő családjuk sem fog. A sajtón, a médián pedig – amely változatlanul tele van hitelezési ajánlatok hirdetésével – az ellenpéldák kevéssé jönnek át: a jelzálogba csapott autók, sőt lakások tömkelege már most is a bankra száll. Egy felelőtlen család nemcsak tönkre tud menni, hanem egyenesen földönfutóvá is válhat. A beteg polgáron pedig mind kevésbé képes segíteni a beteg állam. A lelkek járomba vannak fogva, az egyén választási lehetőségei a minimumra redukálva, de még a bankok sikerjelentései sem tudják elnyomni, amikor a két beteg egyszerre nyög…

(Magyar Nemzet, 2006. augusztus 18.)