Nagykaposról indultak és Prágáig meg sem álltak

A második világháború utáni legnagyobb megszálló hadművelet során 650 ezer katonát, 6 300 harckocsit, 2 000 úgyút, 550 harci-és 250 személyszállító repülőgépet vezényeltek Csehszlovákiába.38 évvel ezelőtt, 1968. augusztus 21-én virradóra tankok dübörgése ébresztette az embereket Nagykaposon, amelyek napközben egyre beljebb nyomultak az országba. A cél, hogy csírájában „elfojtsák“ a nem létező, oroszok vizionálta veszedelmet a szocializmus házatájáról.

Hirtelen, ihletett állapotukban felocsúdtak, hogy a Dubcek által megálmodott „emberarcú szocializmus“, ami egyben beismerése volt annak, hogy ama rendszert ő, mármint Dubcek se tartotta „emberinek“, ezért „vált szükségessé“ a másképp gondolkodók „észre- (és vissza)térítése“. Magyarán, a szovjeteknek nem volt ínyükre, hogy a szocialista táborban vannak, az általuk kijelölt úttól eltérő gondolatok is. A kétpólusú hidegháborús szembenállás ezzel a tetőfokára hágott.

Az egyre gyengülő szovjet–kínai viszony miatt Moszkva nem akarta elveszíteni európai pozícióit, ezért egy erőfitogtatásra merészkedett. Igaz, ehhez beavatta a varsói szerződés sorstársait is, Románia kivételével, ahol Caeuscu akkor is különutas volt, és szembe mert szálni az orosz ukázzal.. S mivel az 1953-as lengyel és az 1956-os magyar példán is okult, a „szocialista demokráciát” „tankokráciára” váltotta fel.

Nyugat-Európa is nyugtalanná vált az erősödő baloldali forrongástól, ennek ellenére Washington lesütötte szemét, hadd rendezze a banda családon belül a feszültség levezetését. Nem volt ínyére tovább feszíteni a húrt, a küszöbön álló harmadik világháború kirobbantását „elősegítendő”. Gyakorlatilag „szabad kezet“ adott a préda leteremtésére, Csehszlovákia lerohanására.

FENET – Archív képek itt>>