Focus (focus.msn.de)
A müncheni hírmagazinban Frank Hauke-Steller Vége a vörös-vörös koalíciónak című cikkében foglalkozik a tegnapi mecklenburg-elő-pomerániai választások következményeivel.
Annak ellenére, hogy az eddig kormányzó SPD-nek és a Baloldali Pártnak a schwerini tartományi gyűlésben egyetlen mandátum többsége lenne, sok minden utal arra, hogy az SPD koalíciós partnert kíván váltani. Till Backhaus, az észak-német szociáldemokraták befolyásos vezetője már a választások éjszakáján megtette az első lépéseket a nagykoalíció irányába. „Stabil többségre van szükségünk“ – nyilatkozta a mezőgazdasági miniszteri posztot betöltő politikus. Ez azonban csak a CDU-val lehetséges, hiszen a kereszténydemokratáknak kilenccel több mandátumuk van, mint a Baloldali Pártnak.
A miniszterelnöki hivatalból is hasonló hangok hallhatóak, bár Harald Ringstorff (SPD) miniszterelnök még kerüli a kérdést, tanácsadói már a koalíciós partner lecserélésén gondolkodnak. „A PDS frakcióvezetésnek már az előző ciklusban is komoly nehézségeket okozott, hogy együtt tartsa minden képviselőjét“ – panaszolta a lapnak Ringstorff egyik közeli munkatársa. Például öt posztkommunista képviselő kormánya közigazgatási reformtörvény ellen szavazott. „Mi lesz akkor az egyetlen képviselős többség esetén?“ – kérdezte a tanácsadó. Ennél sokkal jobb lenne a kereszténydemokratákkal történő együttműködés.
Az előzetes végeredmény alapján az SPD földrengésszerűen 10,4 százalékot veszített, a CDU is rosszabbul szerepelt, a kereszténydemokraták 2,6 százalékkal kevesebb voksot kaptak, mint négy évvel ezelőtt. A választások nagy győztese, a nagyobb polgári párt gyengélkedésének igazi profitőre, az eredményét megduplázó, 9,6 százalékot elérő FDP.
A másik nyertes az NPD. A radikális párt 7,3 százalékot kapott, listavezetőjük, Udo Pastörs bejelentette „kemény ellenzéki politikával“ kívánnak rámutatni arra, hogy „mi mindent nem képes megvalósítani a vörös-vörös koalíció.”
A választási részvétel 59,2 százalékával magasabb volt, mint a közvéleménykutatók által feltételezett, akik abból indultak ki, hogy száz választóból csak negyvenen járulnak majd az urnákhoz. Ezért pusztán a távolmaradással nem magyarázható a szélsőséges párt jó szereplése.
Süddeutsche Zeitung (sueddeutsche.de)
A baloldali napilapban Stefan Ulrich Őrjöngő gyerekek című cikkében elmélkedik a pápai beszédet követő muzulmán reakciókon és a katolikus egyházfő emberi nagyságán.
A pápa vasárnapi angelus imája közepette olyan emberi nagyságról tett tanúságot, mely az egyháztörténetben sem mindennapos. Olyan, megbékélést kereső szavakkal fordult a felháborodott muzulmánokhoz, mely igen közel állt már az általuk követelt bocsánatkéréshez. XVI. Benedek „mély aggodalmának” adott hangot, amiatt hogy a muzulmánok sértve érezték magukat regensburgi előadásának egyik részlete miatt. Teljességgel és félreérthetetlenül elhatárolódott egy bizánci császár iszlámot bíráló nyilatkozatától.
Biztosította az iszlám világot tiszteletéről és „becsületes párbeszédre” hívta őket. Ezzel megerősítette, amit államtitkára már szombaton nyilatkozott, nevezetesen: a pápa tiszteli az iszlámot és megbecsüli a muzulmánokat.
A Vatikán gyors és világos reakcióját két tényező okozta, egyrészt a császár nyilatkozata általánosító és ezért igaztalan iszlámbírálatával a pápa tényleg szerencsétlen idézetet választott. Másrészt a pápát hatalmas felelősség terheli a világ békéjét illetően. Még akkor is, ha rosszindulatúan félreértettnek és iszlamista gyűlöletprédikátorok által félremagyarázottnak is érzi beszédét, mindent meg kell tennie, hogy a felháborodást lecsendesítse és megakadályozza, hogy a Nyugat és az iszlám világ egy része között az összecsapás ne alakuljon át vallásháborúvá. A pápa ezt felismerte és azonnal cselekedett. Most a másik oldalnak kell lépnie, s remélhető, hogy ők is hasonlóan nagyvonalúak lesznek. Túl sok muzulmán úgy viselkedett az elmúlt napok mértéket nem ismerő tiltakozásaiban, mintha meg kívánnák erősíteni mindazt, amit a pápa ki sem mondott: úgy viselkednek, mintha az iszlám egy agresszív, erőszakos vallás lenne.
Sajnos számos, mérsékelt iszlám vezető is elragadtatta magát a radikálisok tiltakozási felhívásaiban. Mások bölcsebben reagáltak, Ali Bardakoglu, egy török vallási vezető úgy fogalmazott: „a muzulmánoknak meg kell tanulniuk, hogy reakcióikat okosan kifejezzék, racionálisan gondolkodjanak és cselekedjenek.”
Azonban a Nyugatnak is tanulnia kell. Néhány mértékadó véleményformáló, aki minden iszlám kritikát meg kíván tiltani, nyilvánvalóan azt hiszi, hogy a muzulmánokat úgy kell kezelni, mint az őrjöngő gyerekeket, akiket nem szabad tovább hergelni. A tisztelet azonban egészen másként néz ki. Pontosan annak, aki komolyan veszi az iszlám világot, annak napjainkban fel kell tennie a naivnak tűnő kérdést: miként is viszonyulnak az erőszakhoz?
origo.hu
Új szóviője lett a Fidesz-frakciónak: Ibolya Csenge Gabriella
