„Szélsőséges” demonstrálók Szombathelyen is

Kölcsey Ferenc: Himnusz, Vörösmarty Mihály: Szózat, Boldogasszony Anyánk..., Bródy János: Sárga rózsa, Kossuth Lajos azt üzente..., Felszállott a páva..., Székely Himnusz, és további énekek, beszédek és szavalatok. Így fest a helyi média által elhallgatott, majd a MIÉP-es tüntetéssel egybemosott szombathelyi tüntetéssorozat programja.

A vasi megyeszékhely Fő terén szeptember 18-a óta minden este nyolc órakor többszáz fős tömeg gyűlik össze, és együtt énekeli, szavalja a fent említett dalokat, verseket.
Hogy közben felhangzanak a „Gyurcsány Ferenc mondjon le!” és a „Hazug kormány mondjon le!” rigmusok is?
A békés demonstrációt a hazugságon kapott miniszterelnöknek és kormányának erkölcstelen, cinikus, a jó szándékú bal-és jobboldali választókat szándékosan megtévesztő tevékenysége váltotta ki. A jelenlevők szavaival: ”Tüntetés az igazságért és a becsületért, az ország hazug vezetőinek eltávolításáért”.
Diákok, nyugdíjasok, orvosok, kétkezi munkások, tanárok, zenészek, vállalkozók, különböző felekezetek tisztelendői találkoznak esténként a Szentháromság-szobor tövében, a békés demonstráció elején rendszerint egymás kezét fogva, „szeretetkört” alkotva, majd a tüntetés végén kitartásra, újbóli találkozásra buzdítva egymást.
Egy végzős egyetemista kezdeményezte az első megmozdulást, melyet továbbvitt a résztvevők közül spontán alakult szervezőbizottság, s a kőkorszaki kézi hangosbeszélőt is felváltotta a gépi hangosítás. A felszólalók között találunk egykori diákvezért, József Attila-díjas írót, magyartanárt és szakmunkást is. A rendet csupán egy-egy borgőzös hajléktalan bekiabálása bontja meg, a tömeg igencsak fegyelmezett.
A jó egy órás program után sem oszlik szét a csapat, csoportok alakulnak, s a nap aktuális eseményeitől függően lelkesen, vagy elégikus hangulatban folyik tovább a disputa a megújult Fő tér első „rendezvénysorozatán”
Bedi Antal