Die Presse (diperesse.com)
A konzervatív osztrák napilapban Magyarország: Nincs alternatívája a radikális szanálásnak címmel ismerteti Horváth István bécsi magyar nagykövet sajtótájékoztatóján elhangzottakat.
Még ha Gyurcsány Ferenc le is vonja a legfrissebb válságból a személyes konzekvenciákat és miniszterelnöki posztról lemondana: a katasztrofális állapotban lévő költségvetés szanálására általa meghirdetett reformprogramnak nincs alternatívája, vélekedett Horváth.
Sajtótájékoztatóján azzal vádolta a nemzeti-konzervatív ellenzéket, hogy a politikai vitákat ki kívánja vinni az utcára a parlamentből. Horváth úgy fogalmazott, „magyar specialitás, hogy vitás kérdéseket inkább temperamentummal, mint a józan ésszel kívánják megoldani.” Horváth úgy véli, hogy egy az ország jelenlegi válságának megoldására felálló nagykoalíciónak „egyszerűen hiányoznak a feltételei.” A nagykoalíciónak széles társadalmi konszenzusra van szüksége – és ez nem létezik Magyarországon.
Der Standard (derstandard.at)
A baloldali napilap Nincs alternatíva címmel tájékoztat Kovács Álmos pénzügyminisztériumi államtitkár és Horváth István nagykövet tegnapi bécsi sajtótájékoztatójáról. Kovács szavaiból kiderült, hogy milyen drámai a költségvetés helyzete. Ellenlépések nélkül az idei deficit a GDP 11,6 (!) százalékára emelkedne – a tervezett 6,1 percent helyett. A tervek szerint ezt az idén10,1 százalékra, 2007-ben 6,8-ra és 2008-ban 4,3-ra kívánják csökkenteni. A szanálási program 80 százalékban kiadáscsökkentésből (szubvenciók törléséből, valamint a közigazgatás létszámának csökkentéséből ) és ötöd részben adóemelésből tevődne össze.
Gyurcsány Ferenc „hazugság vallomása” kapcsán Kovács úgy fogalmazott, a hazugság talán nem a megfelelő szó, a kormány nem tájékoztatott kellően a megteendő lépésekről. Horváth István nagykövet nem látja a kormányprogram alternatíváját. Gyurcsány lemondásával nem oldódna meg száz százalékig a probléma. Orbán Viktornak ugyanezt kellene tennie, ha kormányon lenne. Az utcán nem lehet ilyen sorsdöntő kérdéseket eldönteni. Majd úgy vélekedett, hogy az ellenzéket csak a hatalomra jutás érdekli.
Financial Times Deutschland (ftd.de)
A globális tőke lapjának német kiadásában Nils Kreimeier Szétszakított kelet című cikkében szurkol Gyurcsány Ferencnek és a hozzá hasonló kelet-európai „reformereknek.” Mi történik mostanság Európa keleti felén? Ezt kérdezték a közelmúltban Gyurcsány Ferenctől, attól az embertől, aki beismerte, hogy becsapta népét. Megrendült kormányok, utcai tiltakozások, korrupciós afférok, az EU új tagjai úgy tűnik egyik válságból a másikba tántorognak. Gyurcsany válasza harciasnak tűnt: „A térségben harc tombol a haladó erők és a radikálisok között....Ebben a harcban én nem a radikálisok oldalán állok.”
Annak ellenére, hogy Gyurcsány menteni kívánja saját hírnevét, néhány dolog mégis úgy tűnik, alátámasztja állítását. A magyarországi országgyűlési választásokon a szocialista politikus a polgári ellenzék heves támadásait volt kénytelen elviselni. A nyugati nyitás egykori úttörői populistákká változtak, a nemzeti értékekhez való visszatérést követelték, a külföldi befektetők hirtelen a gazdasági átalakulások rossz fiúi lettek a szemükben, s a kormányok pedig készséges kiszolgálóik. Gyurcsány éppen hogy meg tudta nyerni a választásokat és ahogyan mostanra kiderült ez csak úgy sikerült, hogy elhallgatta az igazságot az ország gazdasági helyzetéről.
Die Welt (welt.de)
A konzervatív német napilap A hazug miniszterelnök bizalmi szavazást kér címmel ismerteti Gyurcsány Ferenc bejelentését. Az önkormányzati választásokon elszenvedett súlyos vereséget követően a hazugság botrányba keveredett miniszterelnökre nehezedő nyomás tovább növekedett. Sólyom László éles hangú bírálatban részesítette a miniszterelnököt és felszólította a koalíció képviselőit, hogy döntsenek a kormány jövőjéről. Megfigyelők szerint Sólyom kompetenciája határaiig elment, hogy elérje Gyurcsány lemondását.
Az önkormányzati választások a miniszterelnök megítélésének változásának felmérését szolgálták. Gyurcsány a közelmúltban elismerte, hogy az áprilisi választási győzelme előtt tudatosan nem tájékoztatta a lakosságot az ország válságos gazdasági helyzetéről. Ezt követően az egész országban tiltakozó tüntetésekre került sor. Vasárnap este ismét tízezren gyűltek össze a parlament épülete előtt.
Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali hírmagazinban Hubertus Knabe Ahogyan vidéken tovább él az NDK című cikkében foglalkozik a német egység napja – október 3-a – apropóján a kelet-német utcanevekkel. A Kelet-Németországban útra kel, könnyen úgy érezheti magát, hogy még mindig az állampárt van hatalmon: Ernst Thälmann utcák, Rosa Luxemburg utcák, Egység utcák – melyek a kommunista és a szociáldemokrata párt kényszeregyesítéséről kapták nevüket szerk. – ma is így hívják a legtöbb faluban és kisvárosban a főutcákat. Ezek az elnevezések nem csak az 1989-es békés forradalmat, de az újraegyesülést és 16 év demokráciát is túlélték.
Amikor a kommunisták a háborút követően keleten hatalomra jutottak, alig valamiben voltak olyan következetesek, minthogy hőseiket utca és tér nevekben megörökítsék. Zeneszerzőknek, vagy virágoknak engedniük kellett az NSZEP ikonjai előtt. Labdarúgó stadionoknak, vagy hengerműveknek is a kommunista vezérek neveit adták. Sőt egész városokat, mint Chemnitzet és Eisenhüttenstadtot Karl-Marx-Stadtra és Stalinstadtra kereszteltek.
S ebből a névadási lázból sok minden még ma is él, annak ellenére, hogy a legszörnyűbb elnevezések felszámolója maga az állampárt volt. A szovjet diktátor, Sztálin nevét viselő közterületeket éppen úgy átkeresztelték, mint a pártból kegyvesztetten kitúrt Walter Ulbrichtét. Pl. a berlini Stalinallee már 1962-ben visszakapta a Frankfurter Allee nevet.
Az állampárti diktatúra bukását követően a lakosság haragja a közterek propagandaeszközként való felhasználása ellen fordult. Azonban a lendület rövid időn belül elszállt, a szocialista névadási mindennapok következményei főként vidéken tovább éltek.
Miközben a NSZEP diktatúra a kelet-német utcanevekben ezerszámra tovább él, addig a rezsimmel szembeni ellenállás, szinte semmilyen szerepet sem játszik. Ismert polgárjogi aktivisták 2003-as felhívása ezen szinte semmit sem változtatott. Az 1953-as népfelkelésre keleten mindösszesen 16 utcanév emlékeztet.
Apróság? Valami nincs rendben Németországban, ha az egység 17. évében majd minden faluban a kommunista diktatúrát éltetik, az áldozatokról és az ellenállókról viszont megfeledkeznek. A politikusok feladata, hogy ezt az aránytalanságot felszámolják, még akkor is, ha ez a lakosoknál, vagy az NDK iránt nosztalgiázóknál ellenállásba ütközik.
origo.hu
Új szóviője lett a Fidesz-frakciónak: Ibolya Csenge Gabriella
