Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali német hírmagazinban Walter Mayr A gyűlölet fala című, hosszadalmas esszéjében rácsodálkozik a magyar forradalommal kapcsolatos, számára új kutatási eredményekre.
Mayr úgy tudja, hogy az általa „véres eseményeknek” nevezett forradalom történeti feldolgozásainak középpontjában a habozó Nagy Imre és a cinikusan számító amerikai elnök, Dwight D. Eisenhower áll.
Washingtonból bátorították a magyarországi beavatkozásra a moszkvai pártvezetőket. Ugyan a felkelés harmadik napján Eisenhower kijelentette, hogy: „Amerika szíve együtt dobban a magyar nemzettel„, ugyanakkor az esze azt mondta, hogy egy republikánusnak és egy stramm antikommunistának nem jönne rosszul az elnökválasztási kampány végén a szovjet agresszió.
Amit Eisenhower maga nem kívánt kimondani, azt helyettese, Richard Nixon már 1956 júliusában kijelentette: nem lenne amerikai szempontból tiszta szerencsétlenség, ha a szovjet ököl ismét lecsapna a keleti tömbben. John Foster Dulles külügyminiszter még világosabbá tette a Moszkvának szánt üzenetet október 27-én, a felkelés ötödik napján – bár a magyarokkal kapcsolatban mondta, de vonatkozott a rebellis lengyelekre is: ezekre a népekre nem tekintünk potenciális katonai szövetségesként.
Legfeljebb az utókor ítéletétől fél a külügyminiszter: az emberek készek voltak felkelni és meghalni, bennünket pedig a déli sziesztázás közben elkaptak, amikor semmit sem csináltunk. Eisenhower elnök is siránkozott a magyarországi vérengzés miatt:
-Szegény fickók, állandóan rájuk gondolok. Ugyanakkor a CIA-t, mely Magyarországon az elnöki elgondolásokat megvalósította, tudatosan kihagyta a játszmából.
Washington propaganda-trombitája a Szabad Európa Rádió (RFE), a biztonságos Münchenből heccelte a magyarokat a szovjet megszállók elleni harcra és a kommunista Nagytól való elfordulásra. Számos felkelő tanúskodik arról, hogy csak azért nem szüntették be a harcot, mert a Szabad Európa azt a benyomást keltette bennük, az amerikai beavatkozás közvetlenül küszöbön áll.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív napilapban Georg Hefty Budapesti tanulságok című cikkében tesz kísérletet az elmúlt egy hónap magyarországi történéseinek megértésére.
Gyurcsány Ferenc megtanulta, hogy sem az országban, sem a világban nem veszi ki jól magát, ha egy kormányfőnek be kell vallania, hogy hazudott. Azt is meg fogja tanulni, hogy a megnyert bizalmi szavazások nem jelentenek szolidaritási garanciát, s azt is, egy pártnak az elnökségére pályázótól meg kell követelnie a tiszta múltat, még akkor is, ha ezek a foltok a kormányzás közepette keletkeztek.
Orbán Viktort abból a tényből korrepetálták – amit láthatóan belátott –, hogy stabil demokráciákban a parlamenti többséget sem az önkormányzati választásokon, sem az utcai tüntetésekkel nem szabad felülírni. Orbán láthatóan nem kívánja folytatni a szemfényvesztést a szakértői kormánnyal (parlamenti támogatottsággal, vagy mégis a pártok szorításában maradnának a szakértők?). Ehelyett viszont párttársai jelentős tömegeket mozgósítanak a parlament előtti térre. Ha Orbán nem csak azt a feladatot teljesítette, hogy egy nagy néppárt vezetőjeként szavaival befogta a szélsőségeseket, anélkül, hogy szakkérdésekben engedett volna nekik, akkor a forradalomról papolókat is sikerült megleckéztetnie.
Aargauer Zeitung (aargauerzeitung.ch)
A svájci regionális lap honlapja Újra tiltakozások Budapesten című cikkében ismerteti a Magyar Rádió által sugárzott legfrissebb hangfelvétel botrányt. Az állami rádió ismételten egy olyan hangfelvételt sugárzott, mely a kormányzó szocialisták szombati zárt ülésén készült.
Az összesen 60 perces hangfelvétel dokumentálja az MSZP elnökségi ülésén elhangzottakat. A rádió azokat a passzusokat sugározta, ahol az önkormányzatokért és regionális fejlesztésekért felelős Lamperth Mónika szólt. Ebben a miniszter-asszony arról beszél, miként kívánja megakadályozni, hogy a jobboldali ellenzék az önkormányzati választásokon aratott győzelme ellenére túl sok befolyást szerezzen az állami fejlesztési források elosztásában.
Neue Zürcher Zeitung (nzz.ch)
A pénzügyi körök svájci napilapjában Ulrich Schmied Magyarország szakítópróba előtt című cikkében tör lándzsát a magyarországi megszorítások mellett.
Orbán bejelentette, hogy a Fidesz október 23-ig – vagy Gyurcsány lemondásáig – naponta tüntet, melyeken a párt egy-egy vezető politikusa mond beszédet. A Fidesz üzenete félreérthetetlen: Gyurcsány hazudott, ezért tarthatatlan és mennie kell; ha mégis marad, azzal az ország erkölcsi és demokratikus alapjait károsítja.
Orbán, úgy tűnik, már maga is belátta, a jelenlegi helyzetben radikálisan újra kell gondolnia a Fidesz gazdaságpolitikáját. Egy a HVG-nek adott csütörtöki interjúban úgy fogalmazott, Magyarország tényleg válságos pénzügyi helyzetben van és szükség van a takarékosságra.
Az ellenzék nehézkes magyarázataiból – Schmid szerint a Fidesznek már a tavaszi választásokon is a megszorításokkal kellett volna kampányolnia – még nem vezethető le, hogy Gyurcsány lenne a vita igazi hőse. Gyurcsány nem az az ember „akinek elegendő bátorsága lett volna kimondani az igazságot”, amit itt és ott hallhatunk róla, hanem egy olyan kormányfő, aki szánalmas hazugságokkal indult a választási kampányba, s a megvívott küzdelem után – és akkor is a szocialista frakció előtt – jutott el félig-meddig az őszinteségig. S ezzel aligha tarthat igényt a dicséretre. A párton belül le kellene cserélni valakire, aki ígértet tesz a reformok (!) folytatására. A Fidesz jól érthető okokból súlyos fenntartásokkal bír a szocialistákkal szemben. A jelenlegi vitában azonban ezek nem játszanak szerepet. Ma egyes-egyedül a szigorú pénzügyi fegyelem kérdése érdekes, és e tekintetben a Fidesz mindeddig nem mutatott alternatívát az országnak.
origo.hu
Új szóviője lett a Fidesz-frakciónak: Ibolya Csenge Gabriella
