„Boda Miklós az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett fizikusi diplomát, majd PhD-fokozatot szilárdtestfizika témában az Uppsalai Egyetemen 1971-ben” – ahogy akadémiai-tudományos körökben illik, a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) elnöke is doktori címének felemlegetésével kezdi életrajzait, így a www.nkth.gov.hu-n elérhető CV-jét is – írja a Heti Válasz csütörtökön megjelenő száma.
Miután az MSZP–SZDSZ-kormány anno – ugyancsak a hivatal honlapjának szavaival – „az ország gyorsuló gazdasági növekedése érdekében elkötelezte magát egy új, hatékony innovációs rendszer kiépítése és működtetése mellett”, 2004. január elsejével létrehozta az NKTH-t, melynek felügyeletét Magyar Bálint, majd az oktatási és a gazdasági miniszter közösen, ma pedig egymagában Kóka János látja el. A koalíció két és fél éve delegálta Boda Miklóst a magyar tudomány- és innovációpolitika pénzkiadó „automatájának” élére, mi több, tisztsége mellé – egy kormányrendelet értelmében – az államtitkári juttatások teljes körét is biztosította.
Miként azonban a Heti Válasz kiderítette, a svédországi szakmai előélettel rendelkező NKTH-elnök némileg „túlmenedzselte” önmagát, vagyis mindeddig hamis adatokat közölt a doktori fokozatáról. A lap megkeresésére az Uppsalai Egyetem tanulmányi felelőse eljuttatott a Heti Válaszhoz egy tanúsítványt, melynek értelmében Boda valóban 1971 novemberében fejezte be tanulmányait a svédországi intézményben. Ugyanakkor a PhD-fokozat megszerzéséhez szükséges 160 kreditpontot (illetve négyéves képzési időt) nem teljesítette, mindössze egy 80 kredittel (és kétévnyi előtanulmánnyal) megszerezhető licenciátusa van. „Alapesetben a diákok közvetlenül jutnak el a doktori vizsgáig, de az is lehetséges, hogy – afféle köztes fokozatként – licenciátusvizsgát tesznek” – a svéd felsőoktatási rendszerről szóló tájékoztató anyagok ezekkel a szavakkal foglalják össze a PhD és a Boda-féle végzettség közti különbséget.
A hazai tudományos élet szereplői között jó ideje pletykaként terjed, hogy valami nincs rendjén Boda doktorátusa körül, ám az NKTH kommunikációs vezetője, Balla Gergely még egy hónapja is azt állította, hogy a hivatal első embere „külföldön szerzett tudományos fokozattal rendelkezik”. Igaz, hozzátette, hogy „az elnök kinevezéséhez egyébként nem feltétel a PhD-fokozat”. A Népszabadság korábbi felvetésére, mely szerint Boda legitimitása is megkérdőjelezhető, hiszen az államtitkárok számára előírt közigazgatási szakvizsgával sem rendelkezik, a kommunikációs vezető a Heti Válasznak úgy reagált: korábban Magyar Bálint oktatási miniszter nem írta elő a szakvizsgát az elnöknek. Mára tehát bizonyossá vált: a kormány számára annyira fontos az NKTH-vezető személye, hogy az államtitkári juttatások mellé nem követeli meg tőle a szakmai hiányosságok pótlását, Boda számára pedig annyira fontos a tudományos presztízs, hogy nem létező PhD-jével vezeti fel önéletrajzait.
Ám Boda Miklóst mindeddig nem érte el a végzet. Annak ellenére sem, hogy az elmúlt egy évben egymást érték az NKTH-t széles körben is ismertté tevő botrányok. 2005 decemberében például a hivatal illetlenül szűkös, kétnapos (majd a nyilvánosság nyomására meghosszabbított) határidővel hirdette meg az influenza A-vírus okozta pandémia elleni védekezés K+F feladatai című, kétmilliárd forintos pályázatot – csak azért, hogy „pénzügyileg alátámassza” a kormány madárinfluenza elleni harcát. A Heti Válasz ez év elején az NKTH protekcionista jellegű pályáztatási gyakorlatát tárta fel, egyebek mellett azt kifogásolva, hogy az innovációs alap 2005-re szánt 47 milliárdjának közel felére csak december elseje után, sebtiben vállalt kötelezettséget a Boda-adminisztráció. Ennek kapcsán az Állami Számvevőszék (ÁSZ) a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről szóló, augusztusi jelentésében rosszallóan jegyzi meg: „az év utolsó hónapjára tolódó jelentős arányú kifizetések a pályázati döntések elhúzódásával hozhatók összefüggésbe”. A számvevők igyekeztek egyértelművé tenni, hogy Boda költségvetési beszámolója szerintük a hivatal „vagyoni, pénzügyi helyzetét nem megbízható módon mutatta, az abban feltüntetett adatok nem a valós képet tükrözték”. Az NKTH a külső „támadások” után kommunikációs ellencsapást indított, melyet a kutatás-fejlesztésre fordított összegek látványosnak tetsző növekedésére alapozott.
Az ÁSZ is kifogásolta, hogy a hivatal közel 330 millió forintot hagyott jóvá olyan pályázatokra (Magyar színházak műsoradatainak, forrásainak elemzése; A tradíció folytonosságának és az életmű egységének kérdése Nietzsche, Lukács és Heidegger munkásságában; Európa és Magyarország a középkori zenetörténetben stb.), amelyek távol esnek a jogszabályba foglalt céltól, a magyar gazdaság versenyképességének és innovációs teljesítményének javításától.
Ugyancsak megütközést keltett, hogy tavaly év végén az NKTH kirekesztette a – szakmai előzsűrizésen a legmagasabb pontszámot elérő – Richter Gedeon Rt.-t az Asbóth Oszkárról elnevezett innovációs program győztesei közül. 1,4 milliárd forintot nyert viszont egy olyan konzorcium, illetve projekt, melynek vezetője az a Szabó Csaba, aki a tavaszi választások után több fórumon bírálta a hazai tudományos élet megmerevedett intézményrendszerét.
A „merev” intézményrendszer képviselői viszont akkor rendültek meg, amikor kiderült, hogy az NKTH-s győzelem utáni napokban a Szabó-féle konzorcium zászlóshajóját, a ComGenex Rt.-t felvásárolta egy amerikai érdekeltségű cég, az Albany Molecular Research Inc. Az NKTH kommunikációs illetékese cáfolta, hogy az Amerikából haza-, azóta pedig visszatért gyógyszerész-kutató itthoni felléptetése (a Magyar Tudományos Akadémia elleni harc jegyében) Boda Miklós nevéhez fűződött volna, hiszen a kormány Tudomány- és Technológiapolitikai Tanácsadó Testületének tavalyi munkavacsorájára szerinte Magyar Bálint invitálta a fiatal kutatót. Kóka János gazdasági miniszter viszont az idén tavasszal az ATV élő adásában még azt állította: ő maga hívta meg a szeánszra Szabót. Boda Miklós tehát ez esetben is moshatja kezeit.
origo.hu
Sírás a víz alatt
