Zelei Miklós: Körülbelül ez az, amit adni kellene. Azon kéne agyalni, hogy mindezt miből, hogyan lehetne előteremteni. Nem sajnálnám adófilléreimet attól a minisztertől, akit azért jutalmaznak, mert azt gondolja ki, hogyan lehet a diákoknak – közös jövőnknek – minél többet adni, nem pedig azt, miként lehet – tőlük is – minél többet elvenni. Még abból a kevésből is, ami eddig jutott a főiskolai, egyetemi hallgatóknak. Nem szerencsés a diák magyar neve: hallgató. A szó tartalma egy olyan figurát idéz, aki a száját betapasztva ül, és hallgatja, mit mondanak az okosok. A „hallgatók” annyit már elmondtak, nem örülnek annak, hogy nélkülük akarnak határozni az őket érintő ügyekben. Úgy gondolom, minden „hallgató”, aki most megszólal és tiltakozik ellene, hogy utazási kedvezményeit – is – tovább csonkítsák, többet tesz a jövőért, mint azok a kormányemberek, akik folyton beszélnek, de mindig csak rövid távú gondolatokat hallunk tőlük. Hosszú távon pedig hallgatnak.
(Magyar Hírlap, 2006. december 12.)
Dollárbaloldal: így jutott el a beismeréstől a tagadásig Márki-Zay Péter
A volt kormányfőjelölt ellentmondó nyilatkozatairól készült egy sokatmondó gyűjtés.
