Kő András: Az ima mint gyógyeszköz

Kő András: A hitetlen, az ateista, per exemplum Tamáska Mária rózsafüzére önmagában még nem jelent semmit; bizonyos, hogy nem ismerte a mondást: „Imádkozzál és dolgozzál”, sőt az „imádkozva élj” parancsát sem. Mert ha ismerte volna, nem lett volna soha Kádár János felesége. A szentolvasóról írja Pilinszky János: „Monotóniája a szív monotóniája, s a költészet ritmusával rokon. Mégis a hétköznapok megszentelésére nincs alkalmasabb imádság nálánál, hiszen épp arra való, hogy szinte mindig mondhassuk. Aki szereti, annak számára monotóniája üdítőbb a legtermékenyítőbb csendes esőnél.” Tamáska Mária nem jutott el idáig, s most azt a rózsafüzért bocsátják árverésre, amelyről megfeledkezett élete során. Legalábbis erre utalnak a tények. Amelyet megtartott mégis a házban, mert talán félt megválni tőle. Ahogy az őr is félt Tabódy Istvánt megütni Recsken, amikor az egykori huszártiszt – később felszentelt pap – arról beszélt neki: Isten látja, hogy mit cselekszik. Blaszfémia – írtam az árverésről. Igen, kigúnyolása a szentolvasónak, amely életünk tragikus közönyéből próbál időnként felrázni bennünket, és segítésünkre siet a hit, a remény, a szeretet erejével.

(Magyar Nemzet, 2007. május 14.)