Seszták Ágnes: Vizitdíj is, hálapénz is

Seszták Ágnes: A vizitdíj, az ágydíj, a dobozdíj egyetlen fillérrel sem vetette vissza a paraszolvenciát, mint ahogyan ezt Horváth Ágnes magabiztosan bejelentette. Nem is tudhatja, mert csak becsült adatok vannak a hálapénz nagyságát illetően. Úgyhogy a lakosságot beetették ezzel a hazugsággal: most fizet, vizitdíjat és hálapénzt is. A kórházi osztályok adminisztrációja, jelentési kötelezettsége olyan bonyolult, hogy lelkiismeretes orvos órákat tölt papírmunkával, miközben receptfelírási jogát kiskorúsítva korlátozzák. Kőszeg Ferenc, a közismert jogvédő és polgárjogi harcos a következőket írja a Magyar Narancs című hetilapban: „Ez az első kormány, amely ujjat mer húzni az egyik legerősebb lobbicsoporttal, az orvosokkal. Botrányos és mulatságos, ahogy a Fidesz hazafias jelszavakkal veszi védelmébe a silány hálapénzes szocialista egészségügyet.” Komoly érvek lehetnének, kár, hogy a szimpla gyűlöleten kívül semmi értelmük nincs. Mi az, hogy silány, hálapénzes szocialista egészségügy? Mennyivel kevésbé silány a több-biztosítós kapitalista egészségügy? Az első kormány, amely ujjat mer húzni az orvosokkal? Éppen nem húzott, szóba sem áll velük, hanem rájuk uszította médiafogdmegjeit, minden híradóra és újságra esik egy műhibaper, az orvosok nem gyógyítók, hanem pénzhajhász, lelkiismeretlen alakokká lettek, akiket az előző rendszer kitanított, és most hálátlanul külföldre szerződnek. Kőszeg úr elvétette az ajtót és a címzettet. Botrányos és mulatságos? Ennek a koalíciónak az elődpártja sulykolta ötven évig az ingyenességet, ennek az elődpártnak a funkcionáriusai miatt nem lehetett egyetlen műhibát sem a nyilvánosság elé tárni. A szocializmus tette lobbistákká az orvosokat: a nagyfokú szakmai felelősség és a tizennyolc évnyi tanulás kevesebb jövedelmet hozott nekik legálisan, mint egy hétvégi kőművesnek.

(Magyar Nemzet, 2007. május 16.)