A parlamenti pártok egyöntetően támogatják a Sport XXI. Nemzeti Sportstratégiáról szóló határozati javaslatot – derült ki szerdán a parlamentben. Lamperth Mónika, a sportot felügyelő önkormányzati és területfejlesztési miniszter expozéjában a nemzeti sportstratégia legfontosabb céljának azt nevezte, hogy Magyarország a versenysportban elért eredményei mellett sportoló nemzetté is váljon.
Páva Zoltán, az MSZP vezérszónoka hiánypótlónak nevezte a stratégiát, amelynek szerinte egyik célja, hogy egyensúlyt teremtsen az élsportban a hagyományos és az új sportágak, valamint a nagy közönséget vonzó és a szűk réteget érdeklő sportágak között. Kiemelte azt is, hogy szükség van a létesítményfejlesztésre, mert sok helyen nincs tornacsarnok vagy tanuszoda. Ismert: Gyurcsány Ferenc miniszterelnök még sportminiszter korában hirdette meg azt a nagyszabású tornaterem és uszodaépítő programot, amelyből nem lett semmi. Az utolsó sportcsarnoképítő és felújító programot még az Orbán-kormány idején hajtották végre.
Bánki Erik, a Fidesz vezérszónoka azt mondta, pártja támogatja a stratégia elfogadását, de módosító javaslatokat is benyújtanak, amelyben azt kezdeményezik, hogy legyen kötelező a közoktatásban a mindennapos testnevelésóra, és fogadjon el törvényt a parlament a Puskás Ferenc Stadion újjáépítéséről. Emellett azt is javasolják, hogy a sportberuházások és sportesemények támogatása élvezzen adókedvezményt, öt éven belül pedig fokozatosan a GDP 1 százalékára emelje az állam a sport költségvetési támogatását.
Szalay Ferenc (szintén Fidesz) felvetette az önálló sportminisztérium létrehozását. A politikus arra figyelmeztetett, hogy finanszírozási stabilitás nélkül semmire nem megy a stratégia. Az ellenzéki képviselő a sikertelen futball Eb-pályázatra utalva azt mondta, erősebb sportdiplomáciára lenne szükség.
Vita a leszázalékoltak járadékáról
Több módosító indítvány fogalmazódott meg a rehabilitációs járadékról szóló törvényjavaslat általános vitájában. (A törvényjavaslat szerint rehabilitációs járadékra az lenne jogosult, akinek 50-79 százalékos egészségkárosodása van, és munkavégzésre rehabilitáció nélkül alkalmatlan. A rehabilitációra alkalmasság megítélésekor a megmaradt képességek mellett figyelembe veszik az életkort, a képzettséget, a foglalkoztatás lehetőségeit. Az előterjesztés szerint a rehabilitációs járadék összege megegyezik a III. csoportos rokkantsági nyugdíj 120 százalékával, mivel a juttatás után nyugdíjjárulékot kell fizetni.) Farkas Imre (MSZP) szerint azokat kellene kedvezményezni, akiknek a keresete kisebb, mint a minimálbér kétszerese. Példaként említette, hogy esetükben 50 százalék helyett csak 30 százalékkal csökkentsék a járadék összegét, ha valamivel többet keresnek, mint egészségkárosodásuk előtt.
Borsos József (Fidesz) szerint ezt a jogszabályt újra kellene gondolni. Felvetette, hogy pontosan szabályozzák a munkáltatók kötelezettségeit és felelősségét a rehabilitációs folyamatban. Át kellene tekinteni a rendszeres és az átmeneti szociális járadék rendszerét, mert azokat az embereket is be kellene vonni a rehabilitációba – tette hozzá.
Harrach Péter (KDNP) azt mondta: világosan látszik, hogy a kormány célja elsősorban a költségvetési egyensúly megteremtése, vagyis az, hogy valamiképpen pénzt vonjanak ki a rendszerből. A felülvizsgálati rendszerben és a munkahelyteremtésben kellett volna új lehetőségeket teremteni – tette hozzá. Mátrai Márta (Fidesz) úgy ítélte meg, hogy a törvényjavaslatban felvázolt rendszer megalázó helyzetbe hozza a 802 ezer rokkantnyugdíjast, akik közül minden második töltötte be a 62. életévét, a hivatalos nyugdíjkorhatárt.
Hirt Ferenc (Fidesz) emlékeztetett arra, hogy annak idején emberek nagy csoportja a rokkantnyugdíjba menekült. Ezek az emberek mára kiestek a munka világából, és nehéz újra visszakerülniük – tette hozzá.
(MTI)
Az Egyesült Államok új módszerrel küzd a jemeni húszik ellen
