Lovas István: Populistánk

Lovas István: Annyi biztos, míg a nyugati sajtó a magyar ellenzék vezetőjét rutinszerűen marasztalja el mindazért, amiért a 23 millió román beáramlásának rémképével kampányoló balliberális vezetőket kellene, Gyurcsány Ferencet hosszú időn át megkímélték a „populista” szitokszótól. Az igaz, hogy a hazugságok tengerén a választási győzelem révébe úszó Gyurcsány egy idő után már nem volt a Göllner-féle izzó szerelem negédes tárgya, de a legsúlyosabbtól, a populizmus vádjától megkímélték. Elsősorban a neoliberális világrend heti és napi „bibliájáról”, az Economistról és a Financial Timesról van szó. Igaz, az előbbi az idén január 4-én neki ítélte az év „csatornadíját”, de ezt azzal enyhítette, hogy azonnal ugyanazt a díjat Orbán Viktornak is kiosztotta annak „cinikus populizmusáért”. Március idusa táján azonban nagyot változott a világ. Ekkor nyilatkozta azt a budapesti kormányfő az International Herald Tribune-nak, hogy az EU által preferált Nabucco földgázvezetéket álomnak tartja, és emiatt a Gazprom Kék Áramlatát választja. Ekkor szabadult el a pokol, amelyet azóta sem lehet helyére gyömöszölni, pedig Gyurcsány már lelkes Nabucco-párti lett, és az egész világot azzal vádolja, hogy „álom”-nyilatkozatát félreértették. Gyurcsány tragédiája, hogy immár ezt sem hiszik el neki, olyannyira kóklernek tartják.
És most az Economist is lepopulistázta. Gyurcsánnyal azonban a populisták táborában is komoly baj van. Míg a populista Fico 8,9, lengyel kollégái 7,4, az argentin Kirchner pedig évi 8,6 százalékkal növeli országa gazdaságát, Gyurcsány 2,6 százaléknál tart. Sőt, Gyurcsány mind a cikk elején idézett fogalmi meghatározással, mind teljesítményével mérve még a populisták közt is utolsó.

(Magyar Nemzet, 2007. június 28.)