Meddig pörögnek a forgószárnyak?

Miközben a Honvédelmi Minisztérium az expedíciós missziók kiszolgálására nagy ívű óriásszállítógép-bérlési programokban vesz részt a NATO-n belül, a hazai katasztrófahelyzetekben nélkülözhetetlen szállítóhelikopterek helyzete kritikussá vált. Bennfentesek szerint ráadásul a szociálliberális kormányzat néhány éve veszni hagyta a flotta megújításának legkézenfekvőbb lehetőségét.

Nem lehet életbiztosítás éles harchelyzetben katonai helikopterre ülni, és kétszázzal kerülgetni a fákat, a magasfeszültségű vezetékeket – akaratlanul is ez jut az ember eszébe, amikor a honvédség szolnoki helikopterbázisának egyik három évtizedes Mi–8-as forgószárnyasával, jellegzetes orosz repülőgépszaggal az orrában repül az Alföld felett. A háromfős személyzet, Szabó Gábor parancsnok és Szabó Gábor másodpilóta, illetve Imre Lajos fedélzeti technikus teljes összhangban navigál, amikor Hódmezővásárhelyre tartanak, hogy ott a helikopteres szállítás alapjaira tanítsák az 5/62 lövészzászlóaljnak a szarajevói EUFOR-misszióba készülő katonáit. Az öreg orosz típus zajosan, rázkódva ugyan, de nagy biztonsággal repül, nemhiába tartják a szovjet repülőgépipar egyik legsikerültebb termékének, amely különböző változataival együtt napjainkban is a legelterjedtebb közepes szállítóhelikopternek számít világszerte.

Zord Gábor László

(Részletek a Magyar Nemzet június 8-i számában)