Néző László: Ez az egész másik oldali forgószél a nyolcvanas évekbe repít minket vissza, amikor még hajdújánosok lopóztak orv- és jellemgyilkosként a Csoóri-félék háta mögé. A hajdújánosok persze önként és kéjjel dolgoztak, nem csak (párt-) parancsra, ám ha ezért járt egy kis plusz, az maga volt a szocialista paradicsom. Ha jól körülnézünk, nagyjából ugyanazonfélék fenik késüket ma is, mint akkor, erre az oldalra, kiegészülve némi frissen vett szabadcsapatokkal. Ugyanazok mondják, hogy bunkók, bolondok, de egyébként jelentéktelenek vagyunk Csoóristul, Orbánostul. S lehet, valóban betegek vagyunk: betegségünket csak egy igazán szabad és demokratikus Magyarországgal gyógyíthatnánk.
Reményünk nekünk éppen a Csoóri-félékben lehet. Amíg ők vannak, írnak és aláírnak, talán nincs elveszve minden. Amúgy meg ezekből a nyelvelő „hígfejűekből” évtizedek múlva csak elfeledett mágnescsík marad egy rohadó merevlemezen, Csoóri Sándor nevét pedig megőrzi a nemzeti emlékezet. Amíg magyar szó marad ezen a világon.
(Magyar Nemzet, 2007. június 5.)
A kormány kiemelten támogatja a fiatalok munkába állását
