Uj Péter: Egy elvesztett ügy

Uj Péter: Azt ugyan senki meg nem kérdezte, hogy miképpen beszélte meg az előzetesben a három gyanúsított a közös esküvőt (címlapsztori), ha pont azért vették előzetesbe őket, hogy ne beszélhessenek össze. Vagy: miért bájvigyorognak ezek a nagyszerű erőszak- szervezeti alkalmazottak, amikor minimum súlyos kötelességszegéseket követtek el, és többször dokumentálhatóan hazudtak? Hiába átlátszóan hazug és primkó ez a kampány – működik. A bulvárlapok és tévék házilagos közvélemény-kutatásai szerint kevesen hisznek már E. Zsanettnek. Nem nagyon teszi föl magának a kérdést az utca népi ülnöke: vajon mi célja lehetett a lánynak kamu följelentéssel? Ki az, aki annyira bátor, pofátlan, elvetemült, hogy egy szál hazugsággal nekimenjen az egész rendőrségnek? Miért vállalja a megaláztatást? Vajon miért hazudoztak a rendőrök arról, hogy hányan voltak a helyszínen? Miért hazudoztak az útvonalról? (Meg arról, hogy GPS van a kocsikban, amikor nincs. Viszont a mobi- lok cellainformációi egészen mást mutattak, mint amit vallottak a gyanúsítottak.) Lehet-e bármilyen (erkölcsi) ítéletet egy DNS-vizsgálatra alapozni? Itt tartunk most, kábé, és bármi lesz is az ítélet, ezt az ügyet már megint elvesztettük. Mi, együtt, így, az ország. A zemberek. Tessék szégyellni magunkat.

(Népszabadság, 2007. június 27.)