Ludwig Emil: Tessenek megmagyarázni liberális történész urak, mi a különbség a kétféle előjelű, ámde lényegében kísértetiesen egyazon külföldi megszállók és belföldi különítményeseik között!? Ráadásul mindkét szituációban a megszállók iránt „baráti rezsim” volt hatalmon, Szálasi Ferenc, illetve Kádár János vezetésével. Horn Gyula akkoriban, 1957 november–decemberében még nem volt nagy ember. A hírhedt Mosonyi utcai ÁVH-s laktanyában székelő I. Forradalmi Karhatalmi Ezredben szolgált alhadnagyi rangban, onnan indult járőrözni, szovjet fedezettel, a „néphatalom ellen lázadó ellenforradalmárok” levadászására. Pestiesen szólva „véleményes”, hogy lőtt-e a Nyugati téren tüntető civilekre, mert az ezt vagy az ellenkezőjét bizonyító dokumentumok sajnálatos módon eltűntek a levéltárból. Az viszont tény, hogy a szovjet számviteli végzettségű Horn ezek után egész politikai karrierjét a Párt és a Népköztársaság külügyi vonalán futotta be, és a valóságos főnökét se nem Kádárnak, se nem Puja Frigyesnek, hanem Andrej Gromikónak hívták.
(Magyar Nemzet, 2007. július 4.)
környék
Százötvenezer címen nincs áram az ítéletidő miatt
