Angyal Gábor: Lám, ez nemcsak az én álmom. Minden városvezető titokban valami ilyesmiről álmodik, talán egy kávéházi sarokban mer is róla beszélni. A baj csak az, hogy valamennyien szeretnék készen kapni. Vagy a szerencsés történelmi fejlődés eredményeként, vagy egy erőskezű elődnek köszönve, aki vasszigorral hajtotta végre az ehhez szükséges drákói és kényelmetlen intézkedéseket. És innen – lázálom. Nincs ma olyan városházi politikus, pláne nem politikai közösség, aki/amely ezt végre akarná és tudná hajtani, s így persze konzekvens városházi politika sincs hozzá. Az útadó „bedobása” és fogadtatása is jelzi ezt. Nem mintha jelen körülmények között, mindenféle infrastruktúra, előkészítés híján amolyan újabb sarcként szabad volna bevezetni ezt. Pedig ennek van a nagyobb realitása. A rémálomnak. Lesz tiltakozás, ilyen-olyan mozgalmak alakulnak majd a dugóadó ellen, de végül mindenki belenyugszik. Hiszen mértékét eleve úgy állapítják majd meg, hogy még éppen kifizethető legyen, hogy fogcsikorgatva, de mindenki vállalja. A belváros forgalma tehát nem csökken jelentősen, a városkép marad olyan, amilyen – nyugodt, bámészkodó járókelők helyett dugókban centiző dühös autósokkal. Feladat kipipálva, Budapest is csatlakozott a belvárosi behajtási díjat bevezető, azaz fejlett városok közé.
(Népszabadság, 2007. augusztus 10.)
tűzvész
Tűzvész pusztít Kaliforniában
