Csermely Péter: Bicikli – Tiranai lepel

Én bátor és egyenes ember vagyok, drága, aranyos Albán Úr, nem félek a Fidesz bosszújától, tessék, megmondom nyíltan, a nevem Környék. Ugyan nem így hívnak, óvatosságból gyanánt, de ide jó lesz. Hát kérem, fel vagyok háborodva az Orbán Viktor tusnádfalvi beszédén. Ugyanis nagyon érzékeny vagyok lévén, ráadásul erős a szemléletem is. Hogy tetszik mondani, Albán Úr? Hogy melyik részén? Nem tudom, kérem, nem loptam a fülemet, hogy Orbán-beszédeket hallgassak, az egészen, úgy, ahogy van. Micsoda modor ez. Ha már kimegy Romániába, akkor tessék románul beszélni. Aztán csodálkozik. Kis udvariasság, az kellene. Akkor bezzeg tudott bájologni, amikor ide akarta csábítani az összes románt, hogy elvegyék a gyógyszeremet. Szégyen. Nem tudom, hogy ő mit szólna, ha idejönne valamelyik külföldi párt, aztán ukránul szónokolna neki. Hogy ennyit ne lehessen megtenni. Elmondtam odabent is, mert én nem szoktam béka alá rejteni a véleményemet, de kinevettek. Ott mindenki Fideszes. Nyakó István Úr bölcs közleményeit szoktam nekik felolvasni, hogy talán hátha. De aztán mégsem. Nem használ azoknak semmi szép szó. Nagyon szidják a Gyurcsány Ferenc Miniszterelnök Urat, mert a Balatonon szenvedélyesen beismerte, hogy az ellenzék tizenhat éve hazudik és lop. Pedig ezt mindenki tudta előtte is, aki pártatlanul nézi a viszonyokat. Hová jutunk így az ország, drága Albán Úr, hogy megvan ez a nagy szemben állás, tessék megmondani? Hogy miért nem lehet megbékélni, az fáj nekem. Hiszen idevalósi vagyunk valamennyien, össze kellene kapaszkodni, megfogni mindenki a más kezét, közösen. De persze ezekkel a csirkefogó, piszkos Fidesszel nem lehet, meg nem is szabad. Ezeknek semmit. Meg kellene szüntetni az egész Fideszt. Kis ország vagyunk, aranyos Albán Úr, nem tudom, hogy miből telik nekünk ennyi ellenzékre. Nem is voltam meglepődve, amikor olvastam, hogy az a Kontrát nevű Fideszes bűnöző rálőtt a biciklistára. Hát ezek ugyanis éppen ilyenek, kedves kis Albán Úr. Az a boldogtalan csak szépen gurul a helyén, nézi a szép Budapestet a sportolásos életmódja közepette, a Fidesz meg egyszerre kipattan a kocsiból, előrántja a géppisztolyt, és tüzel. Ebbe nézik a szegény magyar embert, drága Albán Úr, hogy céltáblának. Hogy nekik mindent szabad. Aztán viszont furcsa volt, hogy állítólag ez a Kontrát úgy letagadta az egészet, hogy a szocialista Vadász Úrnak kellett bevallani. Ettől nagyon zavaros lett az egész történet. De persze ez is jellemző. Na, ki tagad, körömszakadtáig? A Fidesz. És ki, aki jellemesen elismeri? A szocialista Vadász Úr. Megjegyzem, némelyik biciklista úgy hajt, hogy nem néz se istent, se embert, és közben ordítva üti az autókat. Rájuk férne egy kis lecke, hogy figyeljenek másokra, mert nem nekik van az ország berendezve. Aztán persze fel van háborodva, ha valaki szelíden figyelmezteti, hogy viselkedjen tisztességgel, ne száguldozzon az utcán. És ez lett felfújva. Nem tudom, miért kell ilyennel foglalkozni. A Kontrát persze lapít, úgyhogy ma sem világos, hogy neki mi volt a szerepe.

Lejegyezte: Csermely Péter

(Magyar Nemzet, 2007. augusztus 3.)