Kristóf Attila: (honnan jön a fény…)

Kristóf Attila: A mostani időkben, amikor a közvélemény-kutatások adatai szerint a magyar népesség tizenkét százaléka vallja magát rendszeres templomba járónak, hétvégeken, vasárnaponként a tihanyi templom zsúfolásig tele van. Míg odakint turisták százai várakoznak, hogy a szent mise után szemügyre vehessék a gyönyörű barokk szobrokat, festményeket és a csodálatos ornamentikát, bent pontos, szépen konstruált, bensőséges szertartás zajlik, amelyben helyén van minden hang, mozdulat, szín, ahol mindenki ismeri az imák és énekek szövegét, ahol szépek és szelídek a ministráló lányok és fiúk, ahol a kántor és a kórus szinte éteri tisztasággal énekel, ahol a mise végén idős és gyerekarcú szerzetesek szolgálják ki a hívőknek a katolikus egyház legnagyobb és legszentebb titkát: Jézus testét borban és kenyérben. Sok a fiatal, és sokan vannak olyanok, akik kisgyermekeiket is magukkal hozzák.
(Magyar Nemzet, augusztus 11.)