Ludwig Emil: Jelentés a Völgyből

Ludwig Emil: Apropó, kultúra! Ennek a seregnyi tömegnek szinte szükségszerűen van olyan söpredéke, amelyik szintén nem a jó irányt mutatja a fesztivál jövőjének. Az érintett falvak éppen a bennük élők csendes nyugalmával, nyíltságával, vendégszeretetével, segítőkészségével vonzzák ide a látogatókat, egyik-másik településen a kapukat sem zárják az esztendő 51 hetében. Ezen az egy, ünnepi héten azonban annyi, mondjuk úgy, sérelem érte a magántulajdonukat, mint máskor soha. A falvak közt köröző „csigabuszon” egyik éjjel egy ifjú vendég meggyújtotta hátul a függönyt, mondván, hogy sötét van, majd számon kérte a volános sofőrtől, hogy minek pampog, amikor nem is az övé a busz. A kissé talán avítt felfogású, konzervatív ízlésű falusiaknak azok a spontán éjszakai dalárdák sem nagyon tetszettek, amelyek egészen nyersen megfogalmazott nemi tevékenységekre szólítottak fel az egészségre ártalmas hangerővel. Stílszerűen ezzel zárom idei jelentésemet a Művészetek Völgyéből.

(Magyar Nemzet, 2007. augusztus 9.)