Várkonyi Tibor: Ez magyarázza az úgyszólván egyöntetű nemzetközi visszhangot, ekörül nem teketóriáznak. Lehetnek olyan fiatalok, akiknek mindez „jópofa” emlék, lehetnek szélsőséges próféták által megtévesztettek, lehetnek olyan politikusok, akik szívesen játszanak a tűzzel, ha bárhol megjelenik a barna ing vagy a stilizált fekete uniformis, az ilyen eset fölháborodott állás- foglalásokat vált ki. És bármilyen meglepő, ebben szinte nincs baloldal és jobboldal, sőt érdekes jelenség, a konzervativizmust jobban magával ragadja a borzalom. Ne csodálkozzanak hát honi, magukat „polgári jobboldalinak” szépítő közszereplők, ha az Angela Merkeleket, Nicolas Sarkozyket és a véleményüket tükröző újságokat ugyanúgy meghökkentik az ilyen hírek, mint szocialistákat, liberálisokat vagy egyéb baloldaliakat. Aki csak taktikázásból is kacérkodik ezekkel a gyászfigurákkal, óvakodik nevükön nevezni őket, kerüli az egyértelmű fogalmazást, számíthat a legalábbis értetlen méltatlankodásra.
(Népszava, 2007. augusztus 29.)
Rétvári Bence
Ha Brüsszelen múlt volna, nem épült volna meg az ultramodern egészségház
