Tihanyi Örs: Zászlók és táborok

Tihanyi Örs: A Fidesz helyesen tette, hogy a Magyar Gárda esetében nem esett bele a sehová nem vezető elhatárolódás csapdájába. Még helyesebben tenné, ha végre nem rutinszerű és erőtlen tiltakozó nyilatkozatokkal reagálna a folyamatosan rá irányuló sárdobálásra, hanem a kesztyűt felvéve szembesítené a minél szélesebb nyilvánosságot azzal a ténnyel, hogy milyen aljas és kétszínű politizálást folytat ma a demokrácia bajnokának szerepében tetszelgő MSZP. Valahogy úgy, ahogyan Sólyom László köztársasági elnök tette az Országgyűlés őszi ülésszakát megnyitó beszédében, ahol a szélsőjobboldali politizálás tipikus módszerének nevezte a 2002-ben elfogadott kedvezménytörvény elleni gyűlöletkeltést, amelynek köztudomásúan Gyurcsány Ferenc volt a szellemi atyja. Szóval akkor hány a tábor, és hány a zászló? A válasz nyilvánvaló. Amennyiben valaki az ország sorsának jobbra fordulását akarja, akkor egyetlen tábor lehetséges, mégpedig a mielőbbi kormányváltóké. Aki az ellen cselekszik – akár úgy, hogy pincérpártként kiszolgálja az MSZP-t, vagy pedig azáltal, hogy meggondolatlanságával muníciót ad a piros szegfűs rágalomgyárnak –, az a koalíció hatalmon maradásáért dolgozik. Amelyik ellenzéki erő valóban a mélyreható változásokat akarja, az kizárólag az együttműködésben gondolkodik. A zászlók számán pedig fölösleges töprengeni, mert a választópolgárok maguktól meg fogják oldani a problémát, hogy hány párt lépje majd át a parlamenti küszöböt. Az általuk majdan meghozandó döntés világossá fogja tenni, hogy egypárti vagy koalíciós kormányt akarnak látni a sötét böszmeségek sötét évei után.

(Magyar Nemzet, 2007. szeptember 13.)