Varga Csaba: Országunk jelen állapotában végül is olybá tetszik mindez, mintha egész politikai osztályunk állított volna csapdát önmagának. Mindmáig kiállt egy ilyen alkotmány mellett; s némi alkalmi prüszköléstől eltekintve kiállott egy ilyen továbbalkotmányozó alkotmánybírósági aktivizmus mellett. Egyes részeiben, pártjaiban s csoportjaiban – jog- és politikatudományunk túlnyomó zömének inkább osztatlan üdvrivalgásától, semmint kételyeitől kísérten – mindig csak állítólag másodrangú ügyek tekintetében tett időleg előnyösnek tetsző, csekély engedményeket; ám önmaga létének, túlélésének s majdnem végtelen szabadságának igézetében azt nem vette csupán észre, hogy e külön érdekű kreativitások valamiképpen mindig egyetlen irányba mutatnak, hiszen még éppen fennálló korlátok további lebontásába torkollanak. A modern formális jog tanának legnagyobb hatású megalkotója, a XX. század korszakos gondolkodója, Hans Kelsen valaha még maga épített védfalakat a köré, nehogy egyébként liberális demokratikus alapfelfogása s ennek jogtani kibontása alapértékeket veszélyeztethessen, ember és közössége oltalmának sérüléséhez vezetve. Úgy tetszik hát, mai utódai már kevésbé kényesek, mert elvi alapon lettek – bármi legyen is paradoxonok önfogságába zártságuknak mindannyiunktól megfizetendő ára – elvesebbek.
(Magyar Nemzet, 2007. szeptember 27.)
Orbán Balázs: Olyan közösségi terekre van szükség, ahol nem a gúny, a szétverés és a sunyiság az úr
