Der Standard (derstandard.at)
A baloldali bécsi napilap Nő az élelmiszer-kivitel című cikkében ismerteti az osztrák mezőgazdaság győzelmi jelentését. 2007 első fél évében 4,3 százalékkal növekedett az osztrák mezőgazdasági kivitel, a legjobban a sajtokat és energiaitalokat tudták értékesíteni. A rekordnak számító 2006-os év után, amikor az osztrák mezőgazdasági kivitel elérte a 6,65 milliárd eurót, megmaradtak a kedvező folyamatok.
Az export ez év első felében meghaladta a 3,48 milliárd eurót, ami 4,3 százalékos növekedést jelentett, közölték osztrák agrármarketing-szervezetekkel a világ legnagyobb élelmiszer-kiállítása, a kölni Anuga alkalmából adott sajtótájékoztatón. Mintegy 160 országban találhatók Made in Austria feliratú élelmiszerek, azonban az export közel harmadát a német piacon értékesítik.
Ugyan Németország és Olaszország messze a legnagyobb kereskedelmi partner, a legnagyobb növekedési lehetőséget azonban a délkelet-európai piacon láthatják elérhetőnek, ahol ez év első felében 8,4 százalékkal 470 millió euróra növekedett a kivitel. Keresettek az osztrák húsok és húskészítmények, de a tejiparban is jelentős változások tapasztalhatók: a 43 százalékos exportnövekedéssel szemben az import szinten maradt.
A Lengyelországból és Csehországból érkező árufolyam lefékeződött, tudatták marketingszervezetek csütörtöki sajtótájékoztatójukon. A keletre irányuló osztrák élelmiszerexport negyede Magyarországon landol. Figyelemre méltó, hogy éppen a „szalámiország Magyarországra” 47,8 százalékkal nőtt a húskészítmények kivitele. (Nem szabad elfeledni az osztrák mezőgazdaság lelkesedését, amikor 2002 végén megismerték, milyen rossz feltételekkel csatlakozik Magyarország az EU-hoz.)
Hasonlóan alakul, 45 százalékkal eme szektor csehországi kivitele. Ennél csak az osztrák tej 95,2 százalékos, illetve a sajt 19,3 százalékos növekedése volt jelentősebb. Lengyelország elsősorban Németország irányába orientálódik. Ausztria itt csak másodlagos szerepet játszik. A tizenkét 2004 után csatlakozott új uniós tagállamba irányuló osztrák mezőgazdasági export – igaz, egy viszonylag alacsony szintről indulva – 8,4 százalékkal gyorsabban növekedett, mint a régi tizenötök államaiba (plusz 7,4 percent), ahol igen magas szintű a kivitel. 1995 óta a régi EU-tagállamokba irányuló osztrák mezőgazdasági kivitel megnégyszereződött.
Die Welt (welt.de)
A konzervatív német napilapban Hendrik Werner Doris Lessing sajnálatos megválasztása című cikkében rajzol lesújtó portrét az új irodalmi Nobel-díjasról. A szerző állítja, a 87 esztendős írónő legjobb műve immár 40 éves. Bár elismerik Lessing küzdelmét az apartheid ellen, ugyanakkor írásaira a durva sablonok jellemzőek.
Lessing sejtette, hogy a kritikánál és a publikumnál elért legnagyobb sikere, az akarata ellenére a feminista mozgalom manifesztumává stilizált, 1962-es Az arany jegyzetfüzet című regénye már igen régen elkészült ahhoz, hogy komoly esélyei legyenek az 1,1 millió euróval dotált irodalmi Nobel-díjra. Az a tény, hogy Horace Engdahl, a svéd akadémia elnöke ennek ellenére „jól megfontolt döntésről” beszélt, nem igazán meggyőző, és teret enged a női kvóta, az országok közötti felosztás, valamint a világnézeti arányok kérdésének és a régen elmaradt elismerések feletti filozofálgatásnak.
Lessing 1919. október 22-én Doris May Taylerként született a mai Irán területén. Később szülei – apja bankár és katonatiszt, az anya ápolónő – az akkori Dél-Rhodesiába költöztek. Erről az időszakról mint „pokoli magányos gyermekkorról” beszélt Lessing. Tanulmányait megszakította és ehelyett gyermekfelvigyázóként, telefonos kisasszonyként és irodai alkalmazottként dolgozott. Lessing alig várta, hogy ebből az életből elmeneküljön, és 1939-ban hozzáment Frank Wisdomhoz. Két gyermeke született, de négy évvel később elvált.
Egy marxista csoportban ismerkedett meg az emigráns Gottfried Lessinggel. Az 1945-ös házassága révén egyúttal Gregor Gysi nagynénjévé tette. (A Baloldali Párt frakcióvezetőjének anyja Lessing testvére volt. – szerk.) Ez a házassága is csak négy évig tartott. Legfiatalabb gyermekével és az „Afrikai tragédia” című regényének kéziratával Londonba költözött. A történet egy fehér farmer asszony és fekete szolgálójának viszonyán keresztül filozofál a rasszizmus és kolonializmus problémájáról.
Az 1950 publikált regény gyorsan sikerré vált. „Nem vagyok feminista. A mozgalmakat ösztönösen elutasítom”, nyilatkozta egykor. Ennek ellenére a magyar 1956-os forradalom szovjet leveréséig tagja volt a brit kommunista pártnak, mert akkoriban szinte kizárólag ott „voltak értelmiségiek”, mondta később. Lessing legújabb regénye megerősíti azt a trendet, hogy régi témáit misztikusnak tűnő eszközökkel újra leporolja. „A szakadékban” leír egy békés női kommunát, ahol csak a férfiak megjelente után jelennek meg a problémák. Ez felhívja a figyelmet a díjazott két meghatározó tulajdonságára: az elkötelezettségre és a sematizmusra.
