Kijózanodott az értelmiség?

Annak fényében, ami ma az országban történik, a „reform” azt jelenti: azokat az újratermelési szférákat, amelyeket eddig még nem építettek át a piaci logika és a profitmaximalizálás kívánalmainak megfelelően, most átalakítják ezen elvárások jegyében – mondta Gazsó Ferenc. Hozzátette: azon dolgoznak, hogy a társadalom minden területén, minden alrendszerében, minden, a humánerőforrást újratermelő szegmensében a profit dominanciája érvényesüljön.

– Szerintem egyebek mellett a közoktatás ügyének is elsőbbséget kellene élveznie, mert ez kulcsfontosságú a jövő generációk, a hazai szellemi tőke újratermelésének szempontjából – mutatott rá. Gazsó úgy látja: a valódi, építő változások lehetségesek lennének, ha létezne olyan hatalmi elitcsoport Magyarországon, amelyik elvállalná a működés ilyen korrekcióját. Azonban az eltelt 17 év alatt nem akadt, aki erre vállalkozott volna – szögezte le a szociológus. Mint mondta, mostanában már körvonalazódik az az értelmiségi bázis is, amelynek közreműködésével mindez véghezvihető.

– Az értelmiség egy része is kijózanodott mára, és látja, hogy az a társadalmi szisztéma, ami itt kiépült, annyira ellentmondásos, az ország olyannyira nem került egy tartós emelkedési pályára, hogy ha mindez így is folytatódik, Magyarország marad a maga leszakadó, félperiferiális, gyötrődő állapotában – hívta fel rá a figyelmet.

A felemelkedés érdekében sok igazán mélyreható, építő változásra lenne szükség – Gazsó Ferenc szerint egyébként ezt nevezik reformnak, nem azt, ami most folyik –, de ennek az a feltétele, hogy a politikai osztály vagy legalább egy része végre elvállalja ezeket a változásokat. Most viszont – a szociológus szerint – nem ebbe az irányba mutatnak a dolgok. Mint kérdésünkre kifejtette, szerinte nem is az a legfőbb baj, hogy a rendszerváltozás óta a kialakult politikai és pártstruktúrák „megkövesedtek”, hanem inkább az, hogy „igazából nincsenek alternatív elképzelések a jelenlegi helyzet megváltoztatására”. A társadalom nyomásgyakorló ereje még nem elég hatékony, a hatalmi elit pedig úgy gondolja, hogy tulajdonképpen „elműködik” a rendszer úgy, ahogy van. Természetesen szeretnék megakadályozni, hogy az elégedetlenség instabilitást okozzon. Az uniós csatlakozásunkhoz fűzött reményekről Gazsó Ferenc annyit mondott: a lehetőség ott van. Az onnan érkező pénzeket fel lehetne értelmes módon, például a hazai gazdaság dinamizálása érdekében is használni. Ám – ahogy mondta – nagy kérdés, hogy ha nincs átfogó társadalomstratégiai elképzelés arról, mit kellene csinálni, hogy az ország felzárkózó, fejlődő pályára álljon, akkor a pénzosztás esetleges.

– Akkor nem stratégiai célokra használjuk fel az erőforrásokat, hanem ilyen-olyan nyomásgyakorló érdekcsoportok egymás között osztják el a pénzt. Így nemhogy javulna az általános helyzet, de valószínűleg romlani fog. Csak ismételni tudom: a kiugrás ebből az állapotból attól függ, lesz-e az ország működésének hatékonyságát növelni képes elit vagy nem…

Arra, hogy mire ez az új elit színre lép, talán már nem lesz ország, azt mondta: – Az ország élni akar. Valami történni fog. Mert mit látunk most? A leszakadás folyamatos, a feszültségek – utcai harcokig menően – fokozódnak. A kedvezőtlen jelenségek sűrűsödését tapasztaljuk nap mint nap. És ez bizony komoly aggodalomra ad okot. A holnapi sztrájk kapcsán elmondta: a tiltakozók nagyon is reális problémákat vetnek fel, ezek között is kiemelkedő az egészségügy privatizációjának kérdése. Ezeket mindenki a saját bőrén érzékeli. Éppen ezért nem lehet az elégedetlenség megnyilvánulásait politikai csoportokhoz kötni.

– Ez nem politika. Az érdekvédők, a szakszervezetek tagsága érzi és tudja, hogy mi bántja őket, politikai hovatartozástól függetlenül – összegezte véleményét azoknak a vélekedéseknek kapcsán, hogy a sztrájkokat az ellenzék generálja.

Szarka Ágota