– Szerintem egyebek mellett a közoktatás ügyének is elsőbbséget kellene élveznie, mert ez kulcsfontosságú a jövő generációk, a hazai szellemi tőke újratermelésének szempontjából – mutatott rá. Gazsó úgy látja: a valódi, építő változások lehetségesek lennének, ha létezne olyan hatalmi elitcsoport Magyarországon, amelyik elvállalná a működés ilyen korrekcióját. Azonban az eltelt 17 év alatt nem akadt, aki erre vállalkozott volna – szögezte le a szociológus. Mint mondta, mostanában már körvonalazódik az az értelmiségi bázis is, amelynek közreműködésével mindez véghezvihető.
– Az értelmiség egy része is kijózanodott mára, és látja, hogy az a társadalmi szisztéma, ami itt kiépült, annyira ellentmondásos, az ország olyannyira nem került egy tartós emelkedési pályára, hogy ha mindez így is folytatódik, Magyarország marad a maga leszakadó, félperiferiális, gyötrődő állapotában – hívta fel rá a figyelmet.
A felemelkedés érdekében sok igazán mélyreható, építő változásra lenne szükség – Gazsó Ferenc szerint egyébként ezt nevezik reformnak, nem azt, ami most folyik –, de ennek az a feltétele, hogy a politikai osztály vagy legalább egy része végre elvállalja ezeket a változásokat. Most viszont – a szociológus szerint – nem ebbe az irányba mutatnak a dolgok. Mint kérdésünkre kifejtette, szerinte nem is az a legfőbb baj, hogy a rendszerváltozás óta a kialakult politikai és pártstruktúrák „megkövesedtek”, hanem inkább az, hogy „igazából nincsenek alternatív elképzelések a jelenlegi helyzet megváltoztatására”. A társadalom nyomásgyakorló ereje még nem elég hatékony, a hatalmi elit pedig úgy gondolja, hogy tulajdonképpen „elműködik” a rendszer úgy, ahogy van. Természetesen szeretnék megakadályozni, hogy az elégedetlenség instabilitást okozzon. Az uniós csatlakozásunkhoz fűzött reményekről Gazsó Ferenc annyit mondott: a lehetőség ott van. Az onnan érkező pénzeket fel lehetne értelmes módon, például a hazai gazdaság dinamizálása érdekében is használni. Ám – ahogy mondta – nagy kérdés, hogy ha nincs átfogó társadalomstratégiai elképzelés arról, mit kellene csinálni, hogy az ország felzárkózó, fejlődő pályára álljon, akkor a pénzosztás esetleges.
