Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilapban Jürgen Kaube A „PISA” eltereli a figyelmet: Az iskola túlterhelt című cikkében foglalkozik az oktatási jelentés kapcsán Németországot jellemző hisztériával.
A PISA már hosszabb ideje nem csak egy rendkívül koncentrált teljesítmény-összehasonlító vizsgálat neve, melyből most ismét mindenki azt olvas ki, ami neki kedvező. A PISA mára a lopakodó hiszterizáció neve, mely lassan minden iskolával kapcsolatos kérdést elér – olvasható a német lapban.
A tanulmányban az iskolát karriergépként kezelik, ahol nem a helyes és helytelen megoldások megkülönböztetése, az intelligens és bemagolt döntések közötti döntés, a szorgalmas és lusta hozzáállás kerül előtérbe, hanem a szociális egyenlőtlenség kategóriái – írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Ideges szülők elképzeléseiben az iskola már szinte szociális csatatérré alakul. Ennek megfelelő viselkedés látható a szülői értekezleteken, ahol felszólítják a gyermekeket, hogy gyűjtsenek bizonyítékokat nem szeretett tanáraik ellen, mert a gyenge osztályzatot automatikusan a pedagógusok hibájának tartják. Azt állítják, az iskola minden feladatot képes megoldani, s ha mégsem, akkor azért, mert nem is akarja – véli a szerző.
Az, hogy néhány oktatási szakember ilyen frázisokat pufogtat, könnyen magyarázható: ez ugyanis aláhúzza állítólagos szakértelmüket. S legkésőbb az érettségi környékén – valamikor mégiscsak bekövetkezik a kiválogatódás, magában, a sokat dicsért Finnországban is – az ígérgetések végül öncsalásba torkollnak. Akik eddig származásukra hivatkozva követeltek jó jegyeket, azok immár a problémát továbbvíve alaptalan karriervárakozásokat támasztanak, pont ezért vezették be 1834-ben Poroszországban az érettségit.
Csakhogy ma már nem a nemesség az, amelyik a társadalmi rétegekre tekintettel nem lévő teljesítményelvárásokat túlzásnak tartja, hanem a vezető beosztású emberek és egyes szolgalelkű tanárok. Az iskoláról technokrata módon gondolkodnak, ideológiailag túlterhelik, a neveléstől idegen célokra használják – számol be a cikk.
A nevelés tartalmára már senki sem kérdez rá, csak struktúrákról és egyenlőtlen adatokról vitatkoznak. Jellemző, hogy a vita középpontjában most egy OECD-statisztika áll, mely ugyan nem vesz tudomást a tanításról, de elképzelhetőnek tartja, hogy az iskola képes a teljes szellemi proletariátus felszámolására. Méghozzá függetlenül attól, hogy az mely társadalmi rétegekből tevődik össze. A cikk szerzője szerint Marx vélhetően jót nevetne azon, miként kötött titkos szövetséget a felső tízezer a szellemi proletariátussal a teljesítmény ellenében.
Die Welt (welt.de)
A konzervatív német napilapban Paul Flückiger Erika Steinbach Lengyelországban abszurd méretűre nőtt címmel készített interjút Bogdan Zdrojewski lengyel kultuszminiszterrel az Elüldözöttek központjáról, valamint Berlin és Varsó kapcsolatáról.
Annak módja, ahogyan az elüldöztetés elleni központot építik, Lengyelországban igencsak vitatott – jelenti ki a szerző. Zdrojewski lengyel kultuszminiszter megismétli a lengyel vádakat, miszerint a központ túlzottan a németek által elszenvedett veszteségekre koncentrál, és nem veszi figyelembe a lengyel szenvedéseket.
Én mindig azt támogattam, fogalmazott Zdrojewski, hogy lengyel és német történészek ezt a központot együtt építsék fel. S ne csak az egyik oldal történészei. Most azonban nem lengyel vagy német történészek építik a központot, hanem csak német politikusok. S ez nagy kár.
Kölner Stadt-Anzeiger (ksta.de)
A kölni napilapban Detlef Schmalenberg Csakis az igazságot című esszéjében foglalkozik a hazugság napjainkban betöltött szerepével. A szerző a politikához érve felteszi a kérdést: mit csinált 3500 sajtómunkatárs az iraki háborúban, melyet ismert módon Szaddám Huszein állítólagos tömegpusztító fegyvereiért kellett megindítani? Azt már Otto von Bismarck is tudta, hogy: „Sohasem hazudnak annyit, mint a választások előtt, a háború alatt és a vadászat után.” Száz évvel később Franz Müntefering SPD-elnök enyhítő körülményként leplezetlenül kimondta: „Az, hogy rólunk kampányígéreteink alapján ítéljenek, az nem igazságos”.
A Kölner Stadt-Anzeiger szerzője úgy véli, Gyurcsány Ferenc tökéletesen megvalósította a bismarcki tételt kijelentésével: „Nyilvánvaló, hogy az elmúlt másfél-két évben hazudtunk. Hazudtunk reggel, délben és este.”
Összeverték a románok, mert magyar - videó