Ameddig csak vissza tudunk menni az időben, ez a terület mindig bortermelő vidék volt. Csopak és Veszprém között, Nemesvámos határában, a mai Baláca pusztán feltártak egy i.sz. III. századi Villa Urbanát Probius császár idejéből. A romokon szőlőmotívumú ornamentikát, a falfestményeken szüreti jeleneteket láthatunk.
A honfoglalás után Kárász törzsének a tulajdonába került a terület. Bizonyítottan hazánk első olyan szőlőművelő települése, melynek ismerjük a nevét, a borvidékhez tartozó Paloznak. István király egy poloznaki „szőlőst” adományozott az 1018 körül alapított veszprémvölgyi apácamonostor ellátására. A „szőlős” magyar szó, szőlőművelő szolgát jelent, aminek latin megfelelője a „vinitor”. I. András húsz háznépet (mausio) adományozott 1055-ben az általa alapított Tihanyi Apátságnak, amint az alapító oklevélben is olvasható. 1082-es adatok szerint a veszprémi püspöknek is volt szőlője Csopakon. 1211-ben évszázadokra a Tihanyi Apátság tulajdonába kerültek Füred és környékének szőlőterületei.
A virágzó szőlőtermelés, akárcsak az ország egyéb területein is, a török hódoltság idején visszaesett, csökkent a szőlőművelők száma és csökkentek a szőlőterületek is. A XVIII. század hozta meg az újabb fellendülést, az 1750-es években az országban az elsők között itt alakultak meg a szőlőművelést és borászatot szabályozó hegyközségek.
A XIX. századra Füred lett a Balaton fővárosa, itt tartották a megye és az ország előkelőségei a báljaikat, fogyott is a jó füredi bor kellően.
Több egyháznak is voltak birtokai a borvidéken, az 1880-as években Ranolder veszprémi püspök Bécsbe szállította az 50 kataszteri holdas csopaki birtokának a termését. Hosszú ideig a Badacsonyi Borvidékhez tartozott, csak 1959-től önálló borvidék, a Tihanyi félszigetet pedig csak 1997-ben csatolták hozzá.
De mi is az a Csopaki-kódex? Röviden: termelői egyesülés. Bővebben: a szabályozás maga talán elsőként határozza meg a legkonkrétabban a terroir fogalmát, még ha nem is így írják le ezzel a kifejezéssel. Ha belegondolunk, a terroir nem más, mint egy adott termőhely egyediségének megjelenése egy palack borban. A természeti környezet hatását az adott kisebb, jellemző és egyedi területen mindenféle maszkírozás nélkül lehet kóstolni a borokban. Ehhez viszont szükség van egy olyan határozott keretre, amin belül történik a szőlőművelés és borkészítés. Sem túlérett, sem botritiszes szőlő, sem túlzott almasavbontás vagy alkoholtöbblet nem fedi el a legjobb dűlők egyedi karakterét. Persze ehhez a szép játékhoz szükség van egy olyan szőlőfajtára is, ami az adott termőhelyen egyedi és kitűnő minőséget tud adni. Az olaszrizlingben ezt a fajtát megtalálták a csopaki gazdák.
A Csopaki Kódex egy független eredetvédelmi és védjegy oltalmi rendszer, melynek fókuszában Csopak és hagyományos fajtája, az olaszrizling áll.
Megalkotásának célja a csopaki bor minőségének magasabb fokú védelme. A Csopaki Kódex négy pillérbe gyűjtve tartalmaz termelési előírásokat. A védjegyével ellátott boroknak az ország legszigorúbb minőség- és eredetvédelmi szabályainak kell megfelelnie.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!