Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilap Előzetes letartóztatásba helyeztek RAF terroristákat című cikkében ismerteti a szövetségi főállamügyész döntését. A szövetségi államügyészség, Sigfried Buback főállamügyész a 30 évvel ezelőtti meggyilkolásának tisztázása érdekében letartóztattak egykori Vörös Hadsereg Frakcióhoz (RAF) tartozó terroristákat. Ezt közölte Rainer Griesbaum helyettes főállamügyész.
A RAF tizenegy egykori tagját kívánta a karlsruhei hivatal meghallgatni. Miután megtagadták a válaszadást, az államügyészség a bíróságnál kezdeményezte négy korábbi RAF terrorista Christian Klar, Brigitte Mohnhaupt, Knut Folkerts és Günther Sonnenberg előzetes letartóztatásba helyezését. Az államügyészség jogi álláspontja szerint nekik már nem lesz joguk megtagadni a válaszadást.
A hivatal április óta nyomoz Stefan Wisniewski az egykori terrorista ellen, aki Peter-Jürgen Boock – egy másik RAF-tag – szerint a halálos lövéseket leadta Sigfried Bubackra. Ezt a változatot mindeddig a vallomáson kívül nem sikerült más bűnügyi technikai eszközzel alátámasztani. Félúton vagyunk, nyilatkozta Griesbaum, aki a terrorelhárítást vezeti. A tettesek által hátrahagyott motoros öltözetről levett DNS nyomok kiértékelése alapján megállapítható, hogy Wisnieswki részt vett Buback és két kísérőjének meggyilkolásában. (1977. április 7-én a lakásáról munkahelyére hajtó főállamügyészt, sofőrjét és az őket kísérő rendőrt – miközben egy közlekedési lámpánál várakoztak – egy mellettük elhaladó motoros lőtte le géppisztollyal.) Wisniewskit Hanns-Martin Schleyer a munkaadók szervezete elnökének 1977 őszi meggyilkolása miatt 1978-ban életfogytiglanra ítélték és 1999 óta szabad lábon van.
A RAF ún. harmadik generációjának máig felderítetlen gyilkosságairól Griesbaum úgy nyilatkozott: „Nem tettük ad acta az ügyeket“. Azok felderítésén tovább dolgoznak, pl. az 1986-os szakadás következményeit elemzik, amikor a terrorszervezet számos tagja az RAF újraorientálódását követelte.
Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali hírmagazin Őfelsége forradalmára című hosszú cikkében levonja azt a következtetést, a császári Németország anyagi és logisztikai segítsége nélkül vélhetően aligha jutottak volna hatalom Oroszországban az akkor törpe kisebbségben lévő bolsevikok. A furcsa szövetséget a közös ellenség tartotta egyben.
Négy éven keresztül támogatta Berlin az orosz forradalmárokat pénzzel, lőszerrel és fegyverrel, így gyorsítva a cári birodalom, majd az ideiglenes kormány összeomlását. A dokumentumok szerint legalább 26 millió márkát – mai értéken kb. 75 millió eurót – költött csak a berlini külügyminisztérium 1917 végéig az orosz katonai ellenállás megtörésére.
Amikor az ún. februári forradalom 1917. március elején megdöntötte II. Miklóst, a császári hatóságok lehetővé tették a Svájcban tartózkodó Leninnek, hogy Németországon és Svédországon keresztül hazatérjen. Churchill a „pestis bacilus” becsempészéséhez hasonlította a vállalkozást.
„Lenin sikeresen bejutott Oroszországba. Teljesen kívánságaink szerint dolgozik”, táviratozta Berlinbe 1917. április 17-én a német hírszerzés stockholmi rezidense. Mint a dokumentumokból kiderül, Berlin támogatta a Pravda kiadását éppen úgy, mint az ideiglenes kormány elleni tüntetők megvásárlását. A császári kormány 1917. július 5-i helyzetértékelésében úgy fogalmazott, „Lenin propaganda módszerei tűnnek a tömegeknél legeredményesebbnek”.
Berlin számára megérte a befektetés, hiszen az 1917. novemberi forradalmat követően decemberben már a fegyverszünetről tárgyaltak Oroszország és a Központi hatalmak képviselői. „A bolsevikok nagyszerű fickók és eddig mindent szépen és jól csináltak” írta naplójába Kurt Riezler, Bethmann-Hollweg kancellár bizalmasa, akinek komoly befolyása volt a német Oroszország politikára. De minden attól függött, hogy Lenin hatalmon marad-e vagy sem. S e cél érdekében Berlin hajlandó volt még egy évig a bolsevikokat finanszírozni.
Focus (focus.de)
A müncheni hírmagazin Katolikusok, halljátok a jelet címmel tudósít A tőke trieri újrafogalmazásáról. Az új könyv szerzője, nem szakállas forradalmár, annak ellenére, hogy könyvének A tőke a címe. Hasonlóan a kommunista névrokonához Reinhard Marx trieri püspök vitairatában a szociális problémákkal és a jólét elosztásának kérdéseivel foglalkozik. „Jó oka vannak, hogy Marx Károlyt még ne temessük az akták közé” vélekedett a német püspökkari konferencia szociális kérdésekkel megbízott tagja. Reinhard Marx a gazdaságpolitikai globalizációt illető bírálata abban a kérdésben foglalható össze, hogy tönkreteszi a földet a tőke?
