Neues Deutschland (neues-deutschland.de)
Az egykori keletnémet állampárt lapjában Kerényi Gábor Az uszítás „szabadságjoga” című, budapesti keltezésű cikkében intéz támadást az „adventet tönkretevő” jobboldali Sólyom László ellen. A magyar államfő a szerző szerint egy olyan jelenség, aki, úgy tűnik, a harmincas évekből lépett elő.
A magyarországi demokrácia szép szokása, hogy az elnök ünnepi ebédre hívja az úgynevezett történelmi egyházak képviselőit. Az idén a zsidóság képviselői azonban sértve érezték magukat. Az történt, hogy a budapesti parlament 16 év után, némileg felvizezett formában, végre megszülte a kisebbségek és más csoportok elleni uszítást tiltó törvényt.
Kerényi emlékeztett arra, hogy a törvény büntetni kívánta a nemzeti, etnikai, vallási vagy világnézeti meggyőződés, szexuális identitás vagy más egyéb jellegzetesség elleni támadásokat, mert ezeket a személyiségi jogok megsértéseként kell értékelni. „Csakhogy az elnöknek jogi fenntartásai vannak. Ahelyett, hogy aláírta volna a törvényt, előzetes normakontrollra küldte a többségében jobboldali (sic!) Alkotmánybírósághoz” – írja Kerényi.
Ez azonban már sok volt az amúgy mindig is a konszenzusra törekvő zsidó szervezeteknek. Udvarias levélben lemondták a találkozót.
Die Welt (welt.de)
A konzervatív német napilapban Bernard Lewis A harmadik támadóhullám közeledik Európa felé címmel ismerteti a brit történész kevéssé optimista előrejelzését. Fanatikus muzulmánok szemében a keresztények és Európa elleni háború új szakaszába lépett. A döntő kérdés: az iszlám elfoglalja-e a Nyugatot, vagy végül mégis a szabadság győz?
A muzulmánok fanatikus és határozott kisebbségének szemében megindult a harmadik támadási hullám. Az első visszavezethető az iszlám kezdetére, ekkor foglalták el az akkor keresztény Szíriát, Palesztinát, Egyiptomot és Észak-Afrikát, és átlépték Európa határát, hosszú időre megszállva Dél-Európa jelentős részét.
A második támadóhullámot nem az arabok és mórok, hanem a törökök és tatárok vezették. A XIII. században a mongol hódítók Oroszország jelentős részét iszlamizálták. A törökök is elindultak Európa felé, 1453-ben elfoglalták Konstantinápolyt, majd a Balkán nagy részét, s egy ideig Magyarország felét is uralták. Kétszer, 1529-ben és 1683-ban egészen Bécsig jutottak.
A harmadik támadóhullám más formát öltött: terrort és bevándorlást. Korábban elképzelhetetlen volt, hogy egy muzulmán önként egy nem iszlám országban éljen. Eleinte csak hadifogolynak, illetve elhurcolt személynek engedélyezte ezt a sária, de neki is meg kellett őriznie hitét, és amikor csak tehette, azonnal haza kellett térnie. S aki áttért az iszlámra, annak is a lehető leggyorsabban el kellett hagynia a hitetlenek országát. Hosszú ideig a fogolykiváltást tekintették az egyetlen legitim oknak a jogtudósok egy nem iszlám ország felkeresésére. Később már a diplomáciai missziókat és a kereskedelmet is engedélyezhetőnek gondolták.
Nyilvánvalóan számos dolog vonzza a muzulmánokat Európába: többek között a munka és a jóléti állam ajándékai, különösen, ha figyelembe vesszük a muzulmán világ elszegényedését. Európában számos olyan szabadság is megilleti őket, amiről odahaza nem is álmodhatnak. Mellékesen ez az, ami a terroristákat is odacsalogatja, hiszen sokkal szabadabban készülhetnek itt a merényleteikre.
Európa, mint az Egyesült Államok, gyakran multikulturalizmussal és politikai korrektséggel próbál válaszolni. Erre a visszafogottságra az iszlám világban nincs példa. Ott tisztában vannak az identitásukkal, tudják, kik és mik ők, mit akarnak – egy tulajdonság, amit mi már jórészt elvesztettünk. A radikális muzulmánoknak sikerült Európában szövetségeseket találniuk. A szélsőbaloldal számára Amerika- gyűlöletük vonzó, míg a radikális jobboldalon Izrael-ellenességük szimpatikus.
Érdekes a helyzet Németországban. Itt a törökök gyakran hajlanak arra, hogy magukat a zsidók utódainak, s e tekintetben a német rasszizmus áldozatainak láttassák. Számos török ügyesen rájátszik a németek bűntudatára, hogy így akadályozza a német identitás hatékony védelméért teendő lépéseket.
Nem zárható ki, hogy a harmadik roham eredményes lesz. A muzulmán bevándorlók rendelkeznek néhány tagadhatatlan előnnyel. Szilárd meggyőződéssel rendelkeznek, ami a legtöbb nyugati országban vagy gyenge, vagy teljesen hiányzik. Hisznek ügyük igazában, lojálisak és fegyelmezettek, s ami talán a legfontosabb, az ő oldalukon van a demográfia. A természetes szaporodás és bevándorlás következtében várhatóan átalakul egész Európa népessége.
