Biztató szeniorakció

Számtalan váratlan fordulatra található magyarázat. Talán nem első pillantásra, de oknyomozás eredményeként. Az európai, német nyelvű sajtó egyik legmegbecsültebb lapja, a konzervatív Neue Zürcher Zeitung (NZZ) hosszú idő óta ismételten pozitív megállapításokkal mutatta be olvasóinak a Gyurcsány-kormány működését, elferdített képet festve a valós magyarországi helyzetről. Legutóbb viszont meglepő fordulatra került sor.

– Tőle is hasonló kimért tudósításokat vártunk. De teljesen félremagyarázza a dolgokat! Szerintem mindenekelőtt SZDSZ sugallatra – vélte Radvánszky Ferenc óraszakértő, akinek antik órákból összeállított kiállítását másfél éven keresztül mutatta be az Iparművészeti Múzeum.

Hasonló véleményt képviselt Batthyány Bálint: „Információit nyilvánvalóan az SZDSZ központjától kapja!” Dusócky Tamás már felvetette a témát az NZZ szerkesztőségében, és közölte a külpolitikai rovat vezetőjével, tudósítójuk nem azzal az objektivitással dolgozik, amit a laptól el lehet várni. Vele párhuzamosan több svájci magyar szervezet is tiltakozott az elferdített beszámolók miatt. Miután Udo Schmidt tendenciózus munkája nem változott, a felháborodott svájci– magyar csoport – saját megfogalmazásban segélykiáltásként – újabb akcióra szánta el magát, és levélben fordult az NZZ főszerkesztőjéhez, Markus Spillmannhoz.

Felhívták a figyelmét, hogy olyan emberek tiltakoznak, akik életük legnagyobb részét Zürichben töltötték, évtizedeken keresztül a Neue Zürcher Zeitungból tájékozódtak. – Schmidt szeptember közepén megjelent cikkével (Morzsolódik a Gyurcsány elleni oppozíció frontja) azután végleg betelt a pohár! A szó legszorosabb értelmében sokkolt bennünket – hangoztatta társai nevében is Mohos János Károly, a Swissair légitársaság hajdani osztályvezetője, jelenleg egy magyar szolgáltatóvállalat fejlesztési igazgatója. Szerintük minden külföldi tudósítónak ismernie kellene annak az országnak a történelmét, társadalmi és politikai viszonyait, amelyről ír. Emellett semlegesen és kiegyensúlyozottan kellene tudósítania a belpolitikai és társadalmi konfliktusokról. – Szerintünk U. Schmidt úr – akinek Magyarországról írt beszámolóit halk döbbenettel olvassuk – egyetlen ilyen követelménynek sem felel meg. Vagy tájékozatlan a jelenlegi történésekről, vagy tudatosan szubjektív és egyoldalú. Cikkének minden mondatát konkrét adatokkal tudnánk cáfolni – fogalmazott Svájc egykori harminckilencszeres kardvívó bajnoka (27-szeres csapat, 12-szeres egyéni), aki még a legendás Gerevich–Kovács–Kárpáti-időszakban, a Budapesti Honvéd versenyzőjeként sajátította el a pengeforgatás művészetének alapelemeit.

A levélre Cyrill Stieger, a lap külpolitikai rovatvezetője válaszolt, természetesen védelmébe véve a tudósítót. Egyetlen rangos szerkesztőség sem reagált volna másként! Ezt követően viszont bekövetkezett a „minicsoda”. Udo Schmidt eltávolodott Gyurcsány Ferenctől mint „látszólag pótolhatatlan” politikustól. A csoport nem verte büszkén a mellét, de szolid – svájci – józansággal megállapította: „Nem hiába léptünk fel határozottan!” Ezen túlmenően nem adták fel a reményt, hogy az NZZ-tudósító eleget tesz meghívásuknak, és legközelebbi budapesti látogatása során eljön közéjük is, hogy személyesen vitatkozhassanak az objektív zsurnalisztika érdekében.

Stefan Lázár