Az MSZP öngyilkossága lenne egy Gyurcsány elleni puccs?

Paul Lendvai arról ír a Der Standardban, hogy az MSZP öngyilkosságot követne el, ha megpuccsolná a kormányfőt. A Handelsblatt arról tudósít: azért vannak, akik örülnek, ha Magyarországon csökkennek a bérek. Az FDP számára nem az üzleti nyereség a legfontosabb – sugallná az igencsak meggyengült német szabad demokraták egyik politikusa.

Der Standard (derstandard.at)

Magyarország, a reformok egykori meghatározó állama mára Közép- és Kelet-Európa „beteg emberévé” vált. Az elmúlt esztendőben már a legalacsonyabb növekedéssel és a legmagasabb inflációval tűnt ki – írja a baloldali-liberális napilapban Paul Lendvai. Tekintettel a Gyurcsány-kormány EU és a nemzetközi hitelezők által dicsért költségvetési szigorításainak az életszínvonalra gyakorolt negatív hatásaira, a látogató minden lépésnél érzi azt a mély depressziót, ami az országot elborította. A közgazdászok rámutatnak arra a tényre, hogy a magyar politikusok a demokratikus fordulatot követően hamis fontossági sorrendeket állítottak fel, így az ország messze lehetőségei felett élt – visszhangozza a magyar szocialista-liberális hatalmi elit vitatott érvrendszerét a cikk szerzője, aki nyíltan szimpatizál a jelenlegi kormánnyal. Az emberek elkeseredése tiszta erővel nekiütközik a 2002 óta változó összetételű szociálliberális koalíciónak és a 2004 óta hivatalban lévő Gyurcsány Ferencnek. Novemberi közvélemény-kutatási adatok szerint az Orbán Viktor vezette Fidesz a parlamenti mandátumok kétharmadát kapná. A középszerűség Gyurcsány-ellenes puccsa egyenlő lenne az öngyilkossággal ama párt számára, melyet a megkérdezettek 70 százaléka ma is korruptnak és hazugnak tekint – olvasható az osztrák lapban.

Handelsblatt (handelsblatt.com)

A düsseldorfi gazdasági napilapban Erika Anders-Clever Az első remények a kemény megszorítások után című cikkében ismerteti a német befektetők optimizmusának okait. Drasztikus intézkedésekkel szanálják a magyar költségvetést. A megriasztott német befektetők az ország helyzetét ismét némileg optimistábban ítélik meg. 2006-ban a költségvetési hiány megközelítette a GDP 11 százalékát. A forint radikális leértékelését, a kamatok elszabadulását, a nagy összeomlást megelőzendő a szocialisták sutba dobták minden választási ígéretüket és félrerántották a kormányt: az év eleji adócsökkentésből őszre már drasztikus adó- és járulékemelések következtek. Az Audi Hungaria – az ország legnagyobb exportőre – az új terhek miatt befektetési stoppal fenyegetőzött. Az eredmény: a legnagyobb német befektető megkapta a kívánt adókedvezményeket. Ráadásul Magyarország az egyetlen közép-kelet-európai ország, ahol 2006-ban csökkentek a bérköltségek. S tovább csökkennek. „Az ország ismét az öt legvonzóbb befektetési terep között van Európában”, vélekednek az Ernst & Young tanácsadó cég szakértői kérdőíveik kiértékelése után.

Focus (focus.de)

A müncheni hírmagazin Gerhardt támadja Westerwellét címmel foglalkozik a liberálisok hatalmi harcaival. Néhány nappal a liberálisok hagyományos „háromkirályok-találkozója” előtt Wolfgang Gerhardt volt pártelnök és frakcióvezető keményen támadta utódját, Guido Westerwellét. „Nem lehet egyszemélyes showként röviddel a Bundestag-választások előtt a kalapból elővarázsolni a nyulacskát” – nyilatkozta Gerhardt. Az FDP-közeli Friedrich Naumann Alapítvány vezetője bejelentette, hogy 2009-ben ismét jelölteti magát a Bundestagba. Gerhardt szerint pártjának intenzívebb párbeszédet kell folytatnia a választókkal, s meg kell értetni velük, hogy a gyakran hidegnek tartott FDP számára nem a számok és az üzleti nyereség a legfontosabb. Pártja az egyes embert sem hagyja magára. A volt pártelnök a változás érdekében „A szabadságért és a fair viszonyokért” címmel 18 pontos programot készített. Gerhardt nyilatkozatát elsődlegesen a 2005-ös választásokat követő gyenge közvélemény-kutatási adatok indokolják. Az összes többi párt balraátjából a döntően gazdasági és pénzügy-politikai programmal rendelkező liberálisok reményeik ellenére képtelenek profitálni. A vasárnapi stuttgarti találkozón ismét feléledhet Gerhardt és Westerwelle versengése, amit évekig azért folytattak, hogy melyikük legyen egy leendő CDU–FDP-koalícióban a külügyminiszter és az alkancellár.