Karintiában megtiltanák a mecsetépítést

A Szövetség Ausztria Jövőjéért és az Osztrák Néppárt ma olyan törvényt kíván elfogadni Karintiában, amely lehetetlenné tenné a mecsetek és minaretek építését a tartomány területén. Mi történik akkor, ha Erdogan szavain fellelkesülve a törökök iskolákat és egyetemeket követelnek Németországban?

Die Presse (DiePresse.com)

Jörg Haider ismét valami megdöbbentővel állt elő, hiszen a ma szavazásra kerülő törvény egész Európában újdonság. A karintiai tartományi kormány a Szövetség Ausztria Jövőjéért (BZÖ) és az Osztrák Néppárt (ÖVP) szavazataival ma olyan törvényt kíván elfogadni, mely lehetetlenné tenné a mecsetek és minaretek építését. A városfejlesztésért felelős Uwe Scheuch (BZÖ) a törvény kidolgozásával követte a tartományi gyűlés határozatát, melyben tavaly ősszel a BZÖ, ÖVP és a Szabadságpárt (FPÖ) felszólította a tartományi kormányt, hogy készítsen egy ilyen jogszabályt. A szocialisták (SPÖ) és a zöldek ebben a vallásszabadság korlátozását, s ezzel az alkotmány megsértését látják. A döntés előtt álló jogszabály a tartományi kormány alkotmányügyi hivatala szerint viszont teljesen megfelel a hatályos alaptörvénynek. „A vallásszabadságot nem érinti ez a törvény”, nyilatkozta Scheuch hétfőn. Jörg Haider korábban arról beszélt, hogy a lakosságban „nő a félelem egy inkább fundamentalista iszlámmal szemben”. A törvény alapján városképi bizottságokat hoznak létre, hogy a rendkívüli építkezések beilleszkednek-e a „kialakult városképbe.”

Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)

A konzervatív német napilapban Berthold Kohler A török kérdés című cikkében elemzi a szövetségi köztársaságban is egyre fontosabbá váló bevándorlási problémát. Nemcsak Erdogan vasárnapi, kölni beszéde óta él a gyanú, hogy a törökök és a németek nem ugyanarra gondolnak, amikor az integrációról beszélnek. Hamis lehet a német bevándorláspolitika egyik alaptézise, miszerint az 1,7 millió, a szövetségi köztársaságban élő török számára a társadalmi beilleszkedés egyformán elérendő cél. 1972 óta közel hétszázezer török kapott állampolgárságot, legtöbben közülük a jogszabályok nyolc évvel ezelőtti módosításával. Az egyre szorosabbá váló választási eredmények idején már néhány ezer szavazat is eldöntheti a győzelem vagy vereség kérdését. (Schröder 2002-ben alig hatezer szavazattal nyert.) A zöldek és az SPD már régóta számítanak a bevándorlók voksaira, de minden párt közeledni próbál a legnagyobb bevándorlócsoporthoz, s ez látható programjukban is. Eddig a németországi bevándorlási viták többnyire kimerültek annak taglalásában, milyen sötét erők és hatalmak kívánják megakadályozni, hogy az egyenes bevándorlók alkalmazkodjanak a németországi valósághoz, hogy egy napon az országhoz – sőt akár a nemzethez – tartozónak érezzék magukat. Most azonban a szövetségi köztársaságnak egy még kellemetlenebb kérdéssel kell foglalkoznia: mi történik akkor, ha a törökök többsége nem is kíván integrálódni, méghozzá a kimondottan liberális német felfogás szerint sem? Mi történik akkor, ha – Erdogan szavain fellelkesülve – török iskolákat és egyetemeket követelnek Németországban? Mi van, ha saját pártot és török hivatalos nyelvet követelnek például a Berlin-Kreuzberg kerületben? Még mindenki kerüli, hogy kisebbségről beszéljen. De nagyon messze már nem vagyunk ettől – a cikk írója szerint.