Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilapban Karl-Peter Schwarz A Securitate ellentámadása című cikkében ismerteti a romániai titkosszolgálati hálózatok továbbélését és annak következményeit. Ceausescus vasgárdája, a kommunista titkosszolgálat bemutatja Románia polgárainak, hogy hatalma máig töretlen. A Securitate egykori tisztjeinek, ügynökeinek, informátorainak és kollaboránsainak, akik a conducátor 1989. végi bukását követően vezető pozíciókba kerültek, ma már aligha kell azzal számolniuk, hogy felelősségre vonnák őket. A román alkotmánybíróság sietett legutóbb segítségükre, amikor megvonták a jogi alapjait a Securitate múltját feldolgozó archívumnak. Volt politikai foglyok, disszidensek és polgárjogi aktivisták azt vetik az alkotmánybírák szemére, hogy aláássák a jogállamiság alapjait és előkészítik a „kommunista rezsim praktikáinak visszatérését”. Calin Popescu Tariceanu kijelentette, hogy bízik abban, az egykori Securitate-munkatársak leleplezése folytatódni fog. Úgy fogalmazott: sajnálná, ha a Securitate hívei erősebbnek bizonyulnának, mint a román társadalom. Nyíltan csak a Nagy-Románia Párt (PRM) támadja a törvényt, mert szerintük a Securitate csak hazafias kötelezettségét teljesítette. Az egykori titkosszolgálat lekötelezettjei azonban ma is megtalálhatók minden pártban, így a kormányzó nemzeti liberálisok között is.
A Ceausescu-rezsim bukását követően kilenc évig tartott, amíg megszületett a Securitate-hagyatékot szabályozó első törvény. Ion Iliescu egykori kommunista elnöksége alatt – 1990–1996 között – az egykori állambiztonság munkatársai zavartalanul élhettek. Még a 800 orvlövészt is, aki a véres forradalom idején, 1989 decemberében civilekre és katonákra lövöldözött, bírósági eljárások nélkül helyezték szabadlábra. Az új rezsim nem kívánt lemondani ezekről az emberekről, hiszen a volt Securitate-munkatársak vezették a Zsil-völgyi bányászokat Bukarestbe, s Iliescu velük verette meg a demokratikus tüntetőket. Magas rangú hírszerző tisztek az új titkosszolgálatok vezető pozíciójába kerültek, tonnaszámra semmisítettek meg terhelő dokumentumokat, lehetetlen volt a levéltári kutatómunka. Viszont célzottan kerültek nyilvánosságra olyan dokumentumok, melyekkel régi számlákat törlesztettek. S mivel a ceausescui titkosszolgálat az ország gazdaságát is ellenőrizte, ezért különösen sikeresek voltak a privatizációban. Az SRI, a régi-új román hírszerzés viszonyaiba bepillanthattak a románok az úgynevezett Ursu-ügy alkalmával. Gheorghe Ursu bukaresti mérnököt 1985-ben letartóztatták, mert munkatársai feljelentették a személyi kultuszt kigúnyoló naplója okán. Ursut a Securitate a börtönben bűnözőkkel halálra verette. 1999-ben napvilágra került, hogy két olyan tiszt adott utasítást a gyilkosságra, akik ma az SRI vezető posztjait foglalják el. A romániai igazságszolgáltatásról és a korrupció elleni küzdelemről készített, szinte egyhangúlag elítélőre sikerült brüsszeli jelentés egyedül a korrupció elleni hivatal (DNA) bíráit és ügyészeit említi. A DNA létrehozója a még 2007 elején hivatalából elkergetett Monica Macovei igazságügy-miniszter asszony. A hivatal ellen kíméletlen háborút folytat a parlament és a kormány.
Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali német hírmagazin A CSU óv a „Kis-Törökországtól” címmel ismerteti Recep Tayyip Erdogan németországi látogatása kapcsán kirobbant vitákat. A Németország és Törökország közötti viszony továbbra is feszült maradt. Az ankarai miniszterelnök berlini látogatásán követelt török oktatási intézmények felállítása Németországban komoly ellenállásba ütközik. Recep Tayyip Erdogan hivatalos látogatása próbára tette a német–török kapcsolatokat. Erwin Huber visszautasította Erdogan meglepő felvetését, miszerint a török tanrend alapján történő, török nyelvű gimnáziumok és egyetemek felállítását követelte Németországban, mert ez az „integráció mérge” lenne – nyilatkozta Huber. Ennek következménye ugyanis németországi gettók és „Kis-Törökországok” lennének. Huber egyúttal éles hangon bírálta Kenan Kolatot, a németországi török közösség elnökét, amiért hangulatot kelt. Kolat korábban úgy fogalmazott, hogy a ludwigshafeni katasztrófa honfitársait a möllni és solingeni katasztrófákra emlékezteti. Ezekben a kilencvenes évekbeli gyújtogatásokban több török nemzetiségű személy életét veszítette. Egy olyan pillanatban párhuzamokat vonni, amikor a tűz okainak vizsgálatakor semmi sem utal a merényletre, felelőtlenség, fogalmazott Huber. „Ez is csak növeli a németek és törökök közötti feszültséget.”
origo.hu
Itt van az "agyhalottnak" nevezett EP-képviselő válasza Magyar Péternek
