Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali német hírmagazinban Michael Sauga és Benjamin Triebe A középosztály drámai módon zsugorodik Németországban – A gazdagok száma növekszik című tudósításában ismertet egy felmérést. Milliók csúsznak a szegénységbe, a német középosztály a lap információi szerint lélegzetelállító sebességgel porlik szét. A társadalom szociális megosztottsága sokkal mélyebb, mint azt eddig feltételezték. Úgy tűnik, a globalizáció nyomása alatt összeomlik a szövetségi köztársaság régi társadalmi egyensúlya. Megrendült a szociális piacgazdaság egyik tartóoszlopa – írja a lap. Pontosan az a középosztály, amely egyetlen más csoporthoz sem hasonlíthatóan meghatározta a szövetségi köztársaságot, most az akut lecsúszással küzd, míg a társadalom peremén élők rétegei mind szélesebbek lesznek.
E hét közepén Markus Grabka és Joachim Frick, a Német Gazdaságkutató Intézet (DIW) két munkatársa kívánja a német társadalmi egyensúly változását bemutatni. A hűvös számok és a rózsaszín oszlopok mögött döbbenetes tények húzódnak meg: a globalizáció fátyla alatt sokkal rosszabb irányba módosult a szövetségi köztársaság szociális helyzete, mint azt eddig feltételezték – állapítják meg a kutatók. Grabka és Frick a középosztályt kizárólag gazdasági alapon definiálja. Azokat számítják ebbe a csoportba, akiknek elegendő a jövedelmük – más szempontok, mint a műveltség, a szociális helyzet vagy a származás, nem számítanak. 2000-ben még ebbe a csoportba tartozott a németek 62 százaléka, ma már csak az 54 százalékuk. Ezzel párhuzamosan növekedett a rendkívül magas és az igen alacsony jövedelműek tábora. Ami az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában a nyolcvanas, illetve kilencvenes években lezajlott, az most elérte Németországot. A középosztály lélegzetelállító sebességgel mállik. A statisztikusok már régóta rámutattak arra, hogy Németországban is mind mélyebbé válik a szakadék a gazdagok és a szegények között. Azonban a szakértők mindeddig egy megnyugtató megjegyzést fűzhettek ehhez a tényhez: mint mondták, legalább a társadalom közepén stabil a szociális helyzet. A berlini gazdasági kutatók legfrissebb számai azonban túlhaladottá tették ezt a felfogást. A lecsúszás veszélye mindenütt érzékelhető, hiszen csak egészen lent stabil a helyzet. Aki egyszer megérkezett oda, alig van esélye, hogy onnan valaha is felverekedje magát. A széteső középosztály számára a szociális felemelkedés rendkívül nehéz, legnagyobb részük menthetetlenül lecsúszik. Nem csoda, hogy a lakosság hangulata sötét. A gazdasági növekedés ellenére a németek háromnegyede aggódik gazdasági jövője miatt.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilapban Ludger Fittkau Utazási iroda életuntaknak című cikkében ismerteti egy eutanáziával foglalkozó, az öngyilkosságot segítő svájci szervezet, a Dignitas elleni nyomozás állását. Soraya Wernli 2002 és 2005 között dolgozott a Dignitasnak (latinul: méltóság – a szerk.), végül a szervezet ügyvezetőjévé emelkedett. Egy idő után kezdett gyanús lenni neki, hogy „valami nincs rendben”. Wernli 2006 végén fordult a sajtóhoz, ezelőtt azonban tájékoztatta a rendőrséget, hogy mi történik az eutanáziára szakosodott egyesületnél. A zürichi, e célra bérelt lakásban többször előfordult, hogy segítettek az öngyilkosságban, ez azonban a svájci törvények szerint is tilos. Az ottani szabályozás szerint mindenkinek magának kell bejuttatnia a halálos nátrium-pentobarbitált. Wernli szerint nemcsak „együttérzésből” segítette át Luigi Minelli, a szervezet vezetője az öngyilkosjelölteket a túlvilágra, hanem az egyéni haszonszerzés okán is. Az államügyészség és a Dignitas egykori alkalmazottja abban egyetértenek, hogy abból a 118 németből, aki 2006-ban a szervezet segítségével Zürichben vetett véget életének, sokan felszálltak a „halálexpresszre”, mint a nyomozás vezetője fogalmaz. Wernli asszony is gyorsított ügyintézésről beszél. Gyakran még aznap meghaltak az emberek, amikor Svájcba jöttek. „Minelli erre azt mondja: Igen, de ezeket megelőzte egy hosszú telefon- és levelezési kapcsolat.” Ezeknek azonban nincs nyomuk az aktákban – fogalmaz Andreas Brunner zürichi államügyész. Gyakran már Ludwig A. Minelli magánházában – ahova a Dignitast az egyesületi nyilvántartásban bejegyezték – az illető utolsó holmijait is elvették – emlékezik Soraya Wernli. Ezt követően üres táskával, nincstelenül vonultak a Gertrudstrassén fekvő lakásba, ahol az öngyilkosságok megtörténtek.
