Drámaian növekedtek a baloldali erőszakcselekmények

A Die Welt ismerteti a 2007-es év németországi politikai bűncselekményeinek statisztikáját. A Frankfurter Allgemeine Zeitung kommentálja a pénzügyminiszter javaslatát, aki a tárcájuk költségvetése feletti befolyás megvonásával fenyegette meg fegyelmezetlen minisztertársait.

Die Welt (welt.de)

A konzervatív német napilapban Thorsten Jungholt A baloldali erőszak drámaian növekedett címmel ismerteti a 2007-es esztendő politikai indíttatású bűnözési adatait. A tavalyi évben a statisztikák szerint erőteljesen növekedett a baloldali indíttatású, illetve a külföldiek által elkövetett bűnügyek száma. Csütörtökön Wolfgang Schäuble (CDU) szövetségi belügyminiszter a 2007-es bűnügyi statisztika ismertetésekor kijelentette: eme jelenségek, (a baloldaliak által elkövetett politikai indíttatású – a szerk.) bűncselekmények, valamint az erőszakos bűncselekmények 2001 óta a legmagasabb értékeket mutatták. A baloldali indíttatású bűncselekmények száma 9,4 százalékkal összesen 5866 eseményre növekedett, míg az erőszakcselekmények 3,1 százalékkal 1247-re emelkedtek.

A belügyminiszter a jelentős növekedést néhány káoszt kereső személynek a nemzetközi nagy eseményeken történő felbukkanásához kapcsolta. Emlékeztetett a G8-as csúcstalálkozót kísérő, 2007. június 2-i rostocki összecsapásokra. Összességében némileg, 1,8 százalékkal 28 538-ra csökkent a politikai indíttatású bűncselekmények száma. Ezen belül enyhén, 0,8 százalékkal 2541-re emelkedett az erőszakos bűncselekmények száma. A politikai indíttatású bűncselekmények többsége a csökkenő számok ellenére továbbra is a jobbszélen gyökeredzik. A jobboldali cselekmények száma 2,9 százalékkal 17 607-re csökkent, az erőszakcselekmények 5,5 percenttel 1054-re csökkentek.

Jelentősen, 30 százalékkal 902-re emelkedett ugyanakkor a külföldiek által elkövetett politikai indíttatású cselekmények száma. A növekedés döntően a Kurd Munkáspártnak (PKK) a török hadsereg észak-iraki támadásait Németországban megtorolni hivatott akcióira vezethető vissza. A cselekmények alig tizede hozható kapcsolatba az iszlám fundamentalizmussal, ennek ellenére a szövetségi belügyminisztérium értékelése szerint ez a radikalizmus jelenti a legnagyobb veszélyt a német belbiztonságra. A tervezett merényletekből kiinduló fenyegetés jóval nagyobb, mint kurd tüntetők elszigetelt akciói. Tavaly 1941 személyi sérülés történt, 61,7 százalékuk szélsőjobboldali erőszak áldozatává vált. Statisztikailag nem bizonyítható a bűncselekmények brutalizálódása. Miközben a szélsőjobboldali bűntettek jellemzően testi sértések voltak, addig a szélsőbaloldali indíttatásúak közül kiemelkednek a gyújtogatások és a köznyugalom megzavarása. A politikai indíttatású bűncselekmények esetében a felderítési arány 44,7 százalékos.

Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)

A konzervatív napilapban Georg Paul Hefty Megfontolatlan című cikkében kommentálja a 2009-es választási esztendő költségvetése körül kirobbant vitát. Ezt a támadását Peer Steinbrück (SPD) pénzügyminiszter nem gondolta végig. A költségvetési fegyelmet követelő javaslata megfeledkezett a pártokon átívelő koalíciós és kampánytervekről. Alkotmányos helyzetét felhasználó fenyegetése, miszerint négy renitens kollégájától (a közlekedési, a gazdasági, az oktatási és a nemzetközi fejlesztési miniszterektől – a szerk.) elvonja tárcájuk büdzséjének alakítási jogát, nélkülözi a politikai realitást. Már a finoman kiegyenlítettnek tűnő játék is, miszerint két kereszténydemokratát és két SPD-st támadott, hibás elgondoláson alapszik.

Ugyanis Michael Glos gazdasági miniszter CSU-ja nem valamilyen kihelyezett tagozata a CDU-nak, hanem a harmadik kormánypárt. Kérdéses, hogy Steinbrück valóban végiggondolta-e, hogy patrónusának, Angela Merkelnek mint pártelnöknek is tekintettel kell lennie a keresztényszociálisokra. Az igazán meglepő Steinbrück keménykedésében, hogy miközben Glostól költségvetési fegyelmet követel, és ezzel csökkenteni kívánja mozgásterét, aközben azt veti a CSU-vezetés szemére, hogy adócsökkentésben és az adórendszer átalakításában gondolkodik. Még az egykor rendkívül befolyásos Theo Waigel (CSU) pénzügyminiszter – aki ellentétben Steinbrückkel Bundestag-képviselő, valamint pártelnök volt, s így a koalíció legfelső vezetéséhez tartozott – sem vette magának a bátorságot, hogy ilyen durván nekimenjen a koalíciós partnerének. Többek között ezért is tudott kilenc évig hatalmon maradni.

Különösen rövidlátó lépés volt, hogy a pénzügyminisztérium hagyta a fenyegetés kiszivárogtatását. Az SPD-miniszterek is jó érvekkel rendelkeznek, hogy tárcájuk feletti költségvetési befolyásukat megőrizzék. Mivel a vita már bármiféle döntés előtt elkezdődött, a kormányon, a költségvetési bizottságon belül számos alkalom kínálkozik, hogy leállítsák a pénzügyminisztert. Ha Steinbrück mindenütt győzelmet aratna, az az elvek győzelmét jelentené a tények felett. Még az SPD-n belül is elég sokan vannak, akik nem érdekeltek Steinbrück nagy győzelmében. A történet végén Steinbrück boldog lehet, ha arcának elvesztése nélkül kikászálódhat a történetből. A szociáldemokratáknak ugyanis még nincs olyan koalíciós ígéret a zsebükben arra az esetre, ha a nagykoalíció szétesne a pénzügyminiszter erőlködése miatt.