Drámaian növekedtek a baloldali erőszakcselekmények

A Die Welt ismerteti a 2007-es év németországi politikai bűncselekményeinek statisztikáját. A Frankfurter Allgemeine Zeitung kommentálja a pénzügyminiszter javaslatát, aki a tárcájuk költségvetése feletti befolyás megvonásával fenyegette meg fegyelmezetlen minisztertársait.

Ugyanis Michael Glos gazdasági miniszter CSU-ja nem valamilyen kihelyezett tagozata a CDU-nak, hanem a harmadik kormánypárt. Kérdéses, hogy Steinbrück valóban végiggondolta-e, hogy patrónusának, Angela Merkelnek mint pártelnöknek is tekintettel kell lennie a keresztényszociálisokra. Az igazán meglepő Steinbrück keménykedésében, hogy miközben Glostól költségvetési fegyelmet követel, és ezzel csökkenteni kívánja mozgásterét, aközben azt veti a CSU-vezetés szemére, hogy adócsökkentésben és az adórendszer átalakításában gondolkodik. Még az egykor rendkívül befolyásos Theo Waigel (CSU) pénzügyminiszter – aki ellentétben Steinbrückkel Bundestag-képviselő, valamint pártelnök volt, s így a koalíció legfelső vezetéséhez tartozott – sem vette magának a bátorságot, hogy ilyen durván nekimenjen a koalíciós partnerének. Többek között ezért is tudott kilenc évig hatalmon maradni.

Különösen rövidlátó lépés volt, hogy a pénzügyminisztérium hagyta a fenyegetés kiszivárogtatását. Az SPD-miniszterek is jó érvekkel rendelkeznek, hogy tárcájuk feletti költségvetési befolyásukat megőrizzék. Mivel a vita már bármiféle döntés előtt elkezdődött, a kormányon, a költségvetési bizottságon belül számos alkalom kínálkozik, hogy leállítsák a pénzügyminisztert. Ha Steinbrück mindenütt győzelmet aratna, az az elvek győzelmét jelentené a tények felett. Még az SPD-n belül is elég sokan vannak, akik nem érdekeltek Steinbrück nagy győzelmében. A történet végén Steinbrück boldog lehet, ha arcának elvesztése nélkül kikászálódhat a történetből. A szociáldemokratáknak ugyanis még nincs olyan koalíciós ígéret a zsebükben arra az esetre, ha a nagykoalíció szétesne a pénzügyminiszter erőlködése miatt.