Kapolyi szerződött a levadászókkal

2002 végén egy magánnyomozó betéti társaság megbízást kapott Orbán Viktor leköszönt kormányfő, Simicska Lajos egykori APEH-elnök és Kalmár István, a Magyar Posta volt elnök-vezérigazgatója levadászására. A magánnyomozó cég nem kevesebbet vállalt, mint hogy e három emberről dokumentáltan annyi terhelő adatot gyűjt össze, amely elegendő lesz egy ellenük indítandó büntetőeljárásban történő elmarasztaláshoz. A féléves időtartamra tervezett törvénytelen nyomozásnak csupán a rezsiköltsége majdnem százmillió forintra rúgott, megrendelő azonban így is akadt. • Horn: Elfogadhatatlan, ha valóban adatokat gyűjtöttek szocialista kérésre

Érdemes belepillantani a titkos nyomozás költségvetésébe is. Eszerint a csapat hat fő szakértőből és két fő szakirányítóból áll. Míg előbbiek havi félmillióért dolgoznak, utóbbiak havi két és fél millióért irányítják a bizalmas nyomozást. Valószínűleg a későbbi viták elkerülése céljából a szerződésben a felek megjegyzésként rögzítették, hogy az adatok HUF-ban – azaz hazai pénzeszközben – értendők. „Telekommunikációs költségekre” fejenként, áfa nélkül havi 50 ezer forintot, a közlekedés és a szállás költségeire pedig havi 200 ezer forintot terveztek a vadászok. Utóbbinak talán az lehet a magyarázata, hogy a cég irodája ugyan Budapesten volt, s a célszemélyek is a fővárosban laktak-laknak, ám a Finder Bt. karcagi cég. Beszédes adat az is, hogy a 2000-ben alapított Finder Bt. a nulláról indult, alapítóinak tapasztalatukon kívül egyebük nem lehetett. Vezetői ugyanis egyszeri informatikai beruházásra 15 millió forintot tartottak szükségesnek, 30 milliót pedig „előzetes, egyszeri offenzíva-keret információ-vásárlásra” kértek. Ezt újabb, kétszer tíz milliós tétel követte, amelyre – idézve a dokumentumokban fellelhető szakzsargont – „megújuló offenzíva-keret információ-vásárlás” miatt volt szükség. A rezsiköltségek tehát áfa nélkül összesen 95 millió forintot tettek ki.

A szerződés aláírását követő napokban, 2002. december 23-án „előteljesítés” címén a Finder Bt. kiállított egy 55 millió forint plusz áfáról szóló számlát Kapolyi cége, a System Consulting Rt. részére, s az akció máris indulhatott.

Ahogy tegnap ígértük olvasóinknak, ma eláruljuk a munkadíj nagyságrendjét is. Nos, ennek megállapítását a költségekénél valamelyest bonyolultabban rögzítették a felek, s a feladat eredményes végrehajtását illetően mintha némi bizonytalanság tükröződne a meghatározásból: „Munkadíj: eredményességi jutalék-rendszerben, a megtérülő kártömeg 10 százaléka.”

Meglepetéseket természetesen holnapra is tartogatunk. Beszámolunk arról, hogy mire jutott a titkos nyomozás, és a három célszemélyen kívül kik kerültek még a Finder Bt. látókörébe.

*
Kormányzati vizsgálat. Gyurcsány Ferenc tisztázni szeretné a kormánykörök szerepét a megfigyelési botrányban, hiszen a miniszterelnök tegnap arra kérte fel Kiss Péter kancelláriaminisztert, hogy tájékozódjon a lapunkban feltárt ügyről, és ha szükséges, indítson vizsgálatot. Daróczi Dávid kormányszóvivő azt állította: a Gyurcsány-kormány soha senkinek nem adott megbízást törvénytelen megfigyelésekre. Arról viszont nem beszélt, hogy a Medgyessy-kormány idején történhetett-e ilyen. Medgyessy Péter azonban a Hír Televízió kérdésére közölte, semmit nem tud a szóban forgó ügyről.

Szilvásy György, a polgári titkosszolgálatokért felelős tárca nélküli miniszter kijelentette: nem tud róla, hogy az elmúlt években szocialista politikusok megbízására adatokat gyűjtöttek volna vezető fideszes politikusokról. Szilvásy kizárta, hogy kormányzati hivatalok állnának az újabb megfigyelési botrány hátterében. A tárca nélküli miniszter újságírói kérdésre emlékeztetett arra: politikusról csak az Országgyűlés jóváhagyásával lehet titkosszolgálati eszközökkel információt gyűjteni.

Orbán Viktor, aki egyike volt a titkosszolgálati módszerekkel megfigyelt személyeknek, a Hír Televíziónak azt nyilatkozta: nem lepte meg az ügy. Mint fogalmazott: „Nincs új a nap alatt. Az én szakmámban az ember kések között közlekedik, dolgozik és él. Ismerem az ellenfeleinket elég régóta. Volt a magyar társadalomnak is ideje, több mint negyven-egynéhány esztendeje, hogy kiismerje őket. Nem hiszem, hogy meg kéne lepődnünk.”