Szent György napján indulnak a nyájak

Szent György Diocletianus császár uralkodásának idején lett vértanú, és nyerte el így a mennyei koronát. A férfias helytállást, az önfeláldozó emberséget és az asszonyok tiszteletét Szent György adta például a fiatal Európának, így Magyarországnak is. Szent György napján hajtják ki a pásztorok nyájaikat a legelőkre.

Pogány ünnep volt

Az egyház bölcs körültekintéssel helyezte Szent György ünnepét erre a napra, időszakra. A rómaiaknál ekkor volt Pales pásztoristennek az ősi ünnepe, a Palilia, amikor a pásztorok az istállókat kisöpörték, és áldozatul vízbe mártott babérágakkal meghintették.

A máshol is megtalálható archaikus pogány kultusz ellensúlyozására rendelhette az egyház Szent György ünnepét, hogy a nép ezentúl a szent vértanú oltalmát keresse a maga, jószága és földje számára. Szent György napja így a kikelet ünnepe, vagyis az istállóban telelő jószág zöldellő mezőre való kihajtásának a napja.

„Szentgyörgyharmat”

Régi néphit szerint a Szent György éjszakáján húzott harmatban van a föld ereje, zsírja. Ebből csöppentettek kovászukba a régi szegedi kenyérsütő asszonyok, hogy kenyerük minél szebbre süljön. Zalában „szentgyörgyharmat” néven is emlegetik, vele mosdanak hajnalban, hogy szépek, egészségesek legyenek.

A néphagyomány szerint a Szent György-nap táján hulló meleg eső aranyat ér a gazdának. Öreg szegediek mondogatják, ha a Szent György-napi vásárban esik az eső, a koldusnak besározódik az orra.

Szent György napjának a szolgálatban is tisztes helye volt. Oltalma alatt történt régebben a pásztorok, kocsisok, cselédek elszegődése, továbbá a városi és falusi tisztújítás is. Hagyományosan az ünnephez kapcsolódóan jellegzetes pásztorszokás Kalotaszegen az úgynevezett „juhbemérés”. Ilyenkor állapítják meg, hogy a lemért tejmennyiségnek megfelelően a gazdák a nyár folyamán milyen sorrendben, mennyi tejet kapnak.

Ehhez a naphoz kapcsolódott a „Szent György-napi kilövés”. Ez a lányokat, legényeket összepárosító, illetve hibáikat kiéneklő szokás néhány Garam menti községből ismert. A legények kikiabálták, „kilőtték” a lányok és asszonyok hibáit.

Szent György napját a magyar néphit alkalmasnak tartotta a földbe rejtett kincs keresésére, amelyről úgy hitték, hogy minden hetedik évben ezen a napon lángot vet. Hittek abban is, hogy a Szent György-nap előtt fogott gyíkkal megelőzhető a torokgyík, ha megkenegetik a torkukat vele. A boszorkányok rontása ellen zöld ágakkal, füstöléssel, foghagymával védekeztek.

Időjósok a György-napi békák

Időjósló hiedelmek is kapcsolódtak a Szent György-naphoz. A bukovinai magyarok, az Ipoly menti falvak lakói úgy vélték, ha e nap előtt megszólalnak a békák, az kora tavaszt és nyarat jósol. E jeles nap előtt megszólaló béka a medvesaljai falvakban esőtlen nyarat jelez. A békát gyógyításra is használták. A magyar nyelvterületen általánosan elterjedt hiedelem szerint a Szent György-nap előtti mennydörgés a bő termés előjele.

György-napi határjárások

Meg kell még emlékeznünk a Szent György-napi határjárásról is, ami a szomszédos helységek határjeleinek, mesterséges dombjainak felújítása, amely a Székelyföldön húsvét éjszakáján történt, de az ország más vidékein inkább Szent György-napján. Sitkén Szent György-napján volt a gyepűjárás. A hegybíró vezetésével minden szőlőbirtokos megjelent a hegykapunál, megkerülték a hegyet, megnézték, hogy jó karban van-e a gyepű. Agárdfaluban a tavaszi kultikus tisztálkodáshoz és megújításhoz tartozott, hogy a XIX. században a legények tisztították ki a határbéli forráskutakat a papéval együtt. A Buda vidéki sváb néphit szerint mezei kutakból csak Szent György napja után szabad inni.

(polgarinfo.hu)